Augustenburgi ág

a dán királyi és oldenburgi hercegi családnak egyik ága. 1848. a dánok VIII. Keresztély oldenburgi fejedelmet választották királyukká, ki I: Keresztély néven a trónt csakugyan el is foglalta. Nagybátyjának, VIII. Adolf holsteini grófnak halála után a schleswig-holsteini rendek is I. Keresztélyt választották hercegükké, de csak azon föltétel alatt, ha megigéri, hogy Dániát és a hercegségeket soha egyesíteni nem fogja. I. Keresztély második fia, II. Keresztély szintén viselte a dán koronát. E II. Keresztélynek két legidősb fia megosztotta maga között a hercegségeket. Az idősbik, III. Keresztély (egyuttal dán király), megalapította a glückstädti, az ifjabbik, Adolf, a gottorpi ágat. 1564. a glückstädti ág oszlott megint két mellékágra, amennyiben III. Keresztély fia és utóda II. Frigyes ifjabb öccsével, János herceggel megosztozkodott. II. Frigyes megalapította a glücksburgi családnak királyi. ágát, melynek férfi sarja 1863. VII. Frigyes dán királyban kihalt János herceg pedig a holstein-sonderburgi mellékág-nak lett alapítója. János halála után (1622) a holstein-sonderburgi mellékág (melynek tagjai nem viseltek koronát), négy ágra oszlott: Sonderburg, Norburg, Glücksburg és Plön, melyek közül csakis a Sándor herceg, János második fia által alapított (ifjabb) sonderburgi ág virágzik. A sonderburgi ház ismét két ágra vált: az 1627. Ernő Gűnther által alapított sonderburg-augustenburgi és a Sonderburg-Beck-féle ágra, mely utóbbit 1825 óta ifjabb glücksburgi ágnak is neveznek. Az augustenburgi ágnak történeti nevezetességü képviselői: Keresztély, (1798-1869) és ennek fia, Frigyes Keresztély Ágost (szül. 1830 nov. 16., megh. 1880). Keresztély igényt formált a dán koronára s testvérével együtt résztvett az 1848-52. küzdelmekben (l. Schlestvig-Holstein). A háború szerencsétlenül végződött. Keresztély kénytelenvolt(1852 dec. 30.) birtokairól s jogairól lemondani, elismerni a trónöröklésről szóló londoni jegyzőkönyvet s számkivetésbe távozni. Azóta Primkenauban élt, Sziléziában. De mikor VII. Frigyes dán király 1863. férfi utód nélkül meghalt, Kerasztély lemondását visszavonta s jogait Frigyes Keresztély Ágost fiára ruházta át. VII. Frigyes dán király halála után (1863 nov. 15.) a herceg fölvette a VIII. Frigyes nevet, minisztériumot nevezett ki, követet küldött a német szövetségi gyülésre és a vele barátságos viszonyban élő Koburg-Gotha herceg országában hadsereget is kezdett szervezni. Törekvését a német nép és több fejedelem rokonszenvesen fogadta: de a német szövetségi gyülés a porosz udvar erélyes követelésének engedvén, Holstein megszállását határozta el és a határozat végrehajtását Poroszországra és Ausztriára bizta. Ezek az 1864. schleswig-holsteini háború megindítása és befejezése által feladatukat szerencsésen meg is oldották, miközben a hercegnek szereplésre nem jutott alkalom. Csak most folytatott Poroszországgal is alkudozásokat, de Bismarck oly föltételeket szabott, melyeket a herceg el nem fogadhatott. V égre kitört az 1866. porosz-osztrák háború, mely a hercegségeket véglegesen a poroszok hatalmába juttatta. VIII. Frigyes meghalt 1880 jan. 14., mire legidősb fia, Ernő Günther (szül. 1863 aug. 11.) lett a hercegi háznak feje, ki, miután idősebb nővére, Auguszta Viktória (l. ezt) 1881. II. Vilmos, a mostani német császár felesége lett, a német kormánnyal kibékült és beérte a «fenség», cimmel. A dán korona pedig az ifjabb glückstädti ágra szállott, miután Keresztély herceg, Lujza dán királyi hercegnőnek férje lett.

Forrás: Pallas Nagylexikon