Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Augustinus ... ----

Magyar Magyar Német Német
Augustinus ... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Augustinus Aurelius

Szent Ágoston (Tagaste, Souk Ahras, 354.-Hippo, 430.): a kat. egyház korai századainak egyik legkiemelkedőbb teológusa, hatása az egész középkoron keresztül érvényesült, de kisugárzott a XVI. sz.-i prot. hitújítók tanításaira is. Fiatal korában, retorikatanár Karthágóban és Milánóban, itt 387-ben katolikussá lett, majd 395-től Hippo püspöke É.-Afrikában. (É-Afrikában ekkor a katolikus közösségek széles körű hálózata létezett, amelyet később az arab hódítás pusztított el.) Legfőbb törekvése arra irányult, hogy összegezve a katolikus vallási tanítást, azt a görög platonista filozófia tételeivel is bizonyítsa. E teol.-ban gyökerezik Augustinus Aurelius véleménye az egyik legfontosabb ped.-i problémáról: a nevelhetőségről. Augustinus Aurelius kifejtette: az ember - létének kezdetén, boldog édenkerti állapotában, saját nagyszerűségét látva - fellázadt teremtője ellen. Ezt a bűnt és a megtorló büntetést (a munka verejtékes voltát és a halált) azóta minden ember örökli. A kisgyermek az "áteredő" bűnnel terhelten születik: term.-e eleve romlott, akarata rosszra hajló. De ezeket az eredendően rosszra irányuló hajlamokat, érdeklődést és akaratot gyermek- és ifjúkorban jó irányba lehet fordítani, éppen ez a nevelő legfőbb feladata. Az ember tehát nevelhető - a későbbi "ped.-i optimizmus" egyik fontos forrása Augustinus Aurelius tanítása. Ennek gyakorlati kivitelezésében azonban az ókori "pogány" görög és itáliai isk.-k szigorúan kemény belső élete is hatott Augustinus Aureliusra: azt is igazolni igyekezett. A gyermek ugyanis - Augustinus Aurelius gondolatmenete szerint - mivel lelkileg-testileg még fejletlen, saját maga képtelen a jó önálló felismerésére, helyes egyéni vélemény formálására, saját kezdeményezésből fakadó értékes cselekedet végrehajtására. Fejlődése, nevelődése csakis úgy következhet be, ha ellenkezés nélkül megteszi, amit neki a felnőttek parancsolnak, ha nem nyilvánít - másra való hivatkozás nélküli - önálló véleményt semmiben sem, ha gondolkodás nélkül kerüli mindazt, amit a parancsok, szabályok tiltanak. Engedelmes, tekintélytisztelő tanulók nev.-e - ez a nevelő alapvető kötelessége. S a nev. egyik eszköze - a "rosszra való hajlandóság" ellenszere - a szigorú büntetés, a testi fenyítés, a vessző (egyrészt az ókori görög-római isk.-k örökségeként, másrészt Augustinus Aurelius tanítása nyomán szinte a XX. sz.-ig). E szigorú fölé- és alárendeltségi viszony, a kemény fegyelem azonban - Augustinus Aurelius tanítása szerint - nem zárta ki azt sem, hogy a nevelő szeretettel forduljon növendékéhez: éppen azért követel tőle, éppen azért szigorú vele szemben, mert a javát akarja, mert szereti. - Ami a műveltséget illeti, Augustinus Aurelius szerint emberi mivoltunkból sajátos kettősség fakad: mivel halhatatlan lélekkel rendelkezünk, ezért képesek vagyunk az örök igazságok elsajátítására, ez a sapientia (bölcsesség); testi mivoltunkból következik, hogy igényünk van a földi dolgok ismeretére is, képesek vagyunk tudást (scientia) szerezni. Fontosabb ugyan a bölcsesség, de annak birtokbavételéhez elengedhetetlen a scientia. Ezért kell tanulmányozni - kellően megválogatva - az ókori klasszikusok műveit. Augustinus Aurelius egész műveltsége a klasszikus ókori tud.-ban és filozófiában gyökerezett, ennek anyagát keresztény szempontból vette kritika alá a De ordine, valamint a De doctrina Christiana c. műveiben, rámutatva a kiválasztás szempontjaira. Ped.-i szempontból különösen értékes a Vallomások könyve: "a legkitűnőbb introspektív lélekrajzok egyike, egy ifjú lélek vívódásainak és megigazulásának mesteri jellemzése." => még középkori nevelés. - F. m.: (m.-ul) Vallomások. Bp. 1982.; A boldog életről. A rendről. Beszélgetés önmagamról. A tanítóról. A szabad akaratról. in: Ókeresztény írók. (Szerk. Vanyó L.) XI. Bp. 1986. - Ir. Eggensdorfer, F. X.: Der heilige Augustia als Pädagoge und seine Bedeutung für die Geschichte der Bildung. 1907.; Papini, G.: Szent Ágoston. Bp. 1930.; Marton J.: Augustinusról levelei nyomán. Sárospatak, 1922.; Sándor P.: Aquinói Szent Tamás és Szent Ágoston. Bp. 1941.; Ravasz L.: Ágoston. Bp. 1943.

Mészáros István

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is