Augustus
történelem
Eredeti nevén Caius Octavius, majd C. Julius Caesar
Octavianus (I. e. 63-i. sz. 14) : i. e. 31-től római császár.
Julius Caesar örökbe fogadott unokaöccse.
43-ban Caesar veteránjaiból toborzott csapataival Róma ura lett.
Antoniusszal ás Lepidusszal (II. triumvirátus) 42-ben Philippi
mellett döntő győzelmet aratott Brutus ás Cassius felett.
A birodalom felosztása után Lepidus Africán, Antonius a Keleten,
Octavianus a Ny-i provinciákon s Itálián uralkodott.
Kitűnően megválasztott társaival (Agrippa, Maecenas) sorra úrrá lett
a nehézségeken. Földhöz juttatta leszerelt katonáit.
Ezzel egyidejűleg megfosztotta Lepidust afrikai tartományaitól Hadvezére,
Agrippa Actiumnál legyőzte Antonius Kleopátra hadseregét (i. e. 31).
Octavianus Egyiptom elfoglalása után (i.e. 29) kapta az Augustus címet.
Ettől kezdve előbb princes (fejedelem), majd imperator (császár) címmel
hivatalosan is a római birodalom egyeduralkodója lett.
Uralma a tartományok gazdasági fellendülésével, a birodalalom közigazgatási
és politikai megszilárdításával járt. Az általa teremtett alapokon
épült fel évszázadokon át a rabszolgatartó római császárság.
Bár Germania megszállása sikerült (teutoburgi vereség i.sz. 9-ben),
Pannonia s Dalmatia megszerzésével kialakultak a római császárság
évszázadokon át alig változó határai.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|