Aula

(gör.-lat.): 1. eredetileg az épületek előtti szabad tér neve, majd a görög lakóház szobákkal körülvett belső udvarát nevezték így; 2. a XVI. sz. óta középületek, tanint.-ek díszterme. A tanint.-ek esetében a befogadóképessége ált. akkora, hogy a diákok és alkalmazottak teljes létszámban egyszerre összegyűlhetnek benne. Az évnyitók, évzárók, közös ünnepélyek megrendezésére alkalmas hely.

Tompa Klára

Szerkesztette: Lapoda Multimédia