Aulich
Lajos, honvédtábornok, szül. Pozsonyban 1792-ben, meghalt
Aradon bitófán 1849 okt. 6-án. A hadseregbe lépve fokonkint a Sándor cár
gyalogezredben alezredessé küzdötte fel magát és az 1848-iki mozgalmak
kitörésekor a szerbek ellen küldetett ezredével. Onnét a feldunai hadsereghez
került, Görgey Arthur parancsnoksága alatt. A hires bányavárosi téli
hadjáratban az ő csapatja volt a honvédsereg jobb szárnya. Legnevezetesebb
ténye volt fenyegetett hadosztályának átvezetése a hóval és jéggel födött
Szkalka nyergén Körmöcbányáról Besztercebányára. Ahegyháton csak egy régi,
bedőlt bányamenetnek alagút gyanánt való felhasználása által vált lehetővé az
átmenet (1849 jan. 24.). Midőn Görgey serege a Tiszához érkezett, résztvett a
kápolnai csatában is. Márc. 7-én tábornoknak nevezték ki, és a győzelmes
tavaszi hadjáratban mint a II. hadtest parancsnoka vett részt. Az isaszegi
győzelmet ő döntötte el, azáltal, hogy Dányon táborozó seregével, minden
rendelet nélkül csak az ágyuszó után indulva, idejében megjelent a harctéren.
Aztán a fővárosnak és Windischgrätz seregének szemmeltartásával volt megbizva
addig, mig Görgey a fősereggel Vácról elűzi az ellenséget s Komáromot felmenti.
E feladatot fényesen oldotta meg, az ellenség nem is vette észre, hogy a magyar
seregnek csak csekély része állott vele szemben. Windischgrätz kivonulása után
A. ápr. 24-én diadalmasan bevonult Pestre és hidat veretett a Dunán Buda
elfoglalásának elökészítésére, melyben hadtestével szintén előkelő részt vett.
Nem csak vitézsége és katonai tudománya szereztek neki nagy tekintélyt, hanem
még inkább önzetlensége, fegyelme, karaktere, mely nem engedte, hogy a
hadvezérek és a kormány cselszövényeibe és személyeskedéseibe bevonassék. Igen
alkalmas közvetítő volt Görgey és Kossuth közt, midőn a köztük levő viszony
egyre feszültebb lett, mert Görgeyhez való ragaszkodása épp oly ismeretes volt,
mint kötelességtudása. Ő tudatta Görgeyvel jun. 30-án a kormány határozatát,
mely levonulásra szólította fel. Mint Görgey írja, az A.-ra és Csányira való
tekintet, kiket nagyrabecsült. volt főindoka e határozat elfogadásának. Midőn
Görgey azt mégsem hajtotta végre, a julius 1-i kormánytanácsban Horváth Mihály
szerint A. rosszalta a fővezér eljárását, bár akkor is lehetőleg mentette magát
Görgeyt. Betegsége megakadályozta vezéri működését a harc utolsó szakában, de
mint a forradalom utolsó hadügyminisztere nem szünt meg hazája ügyét szolgálni.
Midőn a kormány leköszönt, nem gondoskodott saját személye biztosságáról, hanem
mint nemharcoló csatlakozott Görgeyhez és a fegyverletétel után osztozott
bajtársai sorsában. Hősiessége a. halál előtt sem hagyta el. Utolsó óráiban
Horatiust olvasta nagy lelki nyugalommal. A. egyike a forradalom
legrokonszenvesebb alakjainak. Külseje megnyerő, igazi katonás volt. Magas
termetü, szabályos arcu férfiu volt, magatartása nyugodt és méltóságos.
Gondossága a tervezésben és vitézsége a végrehajtásban igen alkalmas segítőjévé
tették a fővezérnek. Aradi vértanuk albuma: Görgey, mein Leben und Wirken. Zur
Geschichte des ungarischen Freiheitskampfes.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|