Aulikusok

így nevezték az 1711-1848-iki időszakban a magyar közéletben az udvar (aula) törekvéseinek előmozdítóit, ellentétben a hazafias oppozicióval. Zömét e pártnak a kir. tisztviselők, az arisztokrácia és főpapság képezte. A köznemességből csak azok csatlakoztak hozzá, kik köréből kilépni óhajtottak, magasabb rangra, kitüntetésre vágytak. Igazi aranykora e pártnak Mária Terézia s ismét Ferenc kora volt, a midőn hosszu időn át nem igen látszott nagy ellentét a trón és a nemesség érdekei közt. Az A. pártja tulajdonkép a régibb «labanc»-nak utódja és mint ilyen nem igen lehetett népszerü. Minthogy e párt fölfelé teljesen önálló nem volt, nem igen játszhatott magában véve politikai szerepet. Midőn a reformkorszak az elvek küzdelmét vonta maga után, az A. a konzervativ párttá alakultak át, melynek szintúgy volt határozott programmja mint az ellenzéknek, és amely a kormánynak az elvek mégegyezése alapján ajánlotta fel támogatását.

Forrás: Pallas Nagylexikon