Aurelianus

L. Domitius. római császár, szül. Szirmiumban (Pannonia), Kr. u. 214. Alacsony származása dacára vitézsége miatt a pannóniai légiók 270-ben császárnak kiáltották ki. Mindenekelőtt kiverte Mőziából a gótokat, de másrészt átengedte nekik Daciát, melynek római lakosait a Duna jobb partjára telepítette át. Majd azalamannok és markomannok ellen fordult, kik egészen Italiába nyomultak volt. Hogy Rómát váratlan támadásoktól megóvja, új fallal vétette körül. Miután ekkép a birodalom határait a Duna és Rajna mentén biztosította, a Kelet visszafoglalására indult. Zenobiát, ki férje Odenathus halála után Sziria, Egyiptom s Kisázsia legnagyobb része fölött uralkodott, 272-ben legyőzte Emeszánál, Palmirát pedig feldulta. Még Galliát kellett lecsendesítenie, hol Tetricus volt az ellenfele. 274-ben tért vissza Rómába diadalmenetben, elefántoktól vont négyeskocsin a fogoly Zenobiával és Tetricussal. Méltán ünnepelhettek mint a birodalom helyreállítóját (restitutor imperii). Már utközben volt, hogy a persa királyt megtámadja, midőn Bizanc közelében magántitkára felbujtogatására 275-ben meggyilkolták. A. mogorva, keményszivü volt, tetőtől talpig katona, erélyes és bátor, szóval olyan, aminőnek azon időben egy római imperátornak lenni kellett.

Forrás: Pallas Nagylexikon