Auspicia
(auspiciumok), a rómaiaknál tulajdonképen a madarak által
adott, de aztán más jeleknek is a megfigyelése, hogy megtudják, valamely
cselekedet kedves-e az istennek vagy sem. A magánember maga kérhetett e célból
jeleket s tetszése szerint magyarázhatta. Az állam számára annak előljárói
tették ezt az augurok testületének (l. o.) felügyelete alatt. A vagy kért vagy
önkén kinálkozó jelek főbb fajai voltak: 1. jelek a madarak röpüléséből és
hangjából, eredetileg a legszokásosabbak, de már a Kr. e. I. században nem
vétettek figyelembe; 2. villám és mennydörgés; kedvező volt az a villám, melyet
a délnek néző balról jobbra cikázni látott. A vihar népgyülés idején a
tanácskozás megszakítását jelentette; 3. jelek, fiatal csirkék magaviseletéből
az evés közben; ha a ketrecbe zárt állatok mohón kaptak neki az ételnek,
kedvező jelnek tekintették; ellenkezőleg kedvezőtlennek; 4. kigyók és négylábu
állatok hangjában és járásában észlelhető jelek; végül 5. minden váratlan zaj;
mely az auspiciumokat megzavarta, s a megfigyelő észrevette vagy észrevenni
akarta. Minden hivatalnoknak kötelessége volt hivatalbalépésekor s minden
hivatalos eljárásánál auspiciumokat rendezni. A hivatalnokok állása szerint
megkülönböztettek auspicia maxima és minora. Ha két nem egyenlő rangu
tisztviselő p. konzul és pretor ugyanazon táborban tartózkodott, csak a konzul
tett megfigyeléseket. Az auspiciumokat, tekintve, hogy minden nyilvános
eljárásnál elmaradhatatlanok voltak, idővel pártcélokra használták fel. A sok
visszaélés folytán üres formasággá sülyedtek. Hasztalan volt Augustus
igyekezete, hogy az A. tekintélyét helyreállítsa. Hiányzott hozzá az emberekben
a vallásalap.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|