Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Ausztrália Australia
Ausztráliáb... down under
Ausztráliáb... he bolted t...
Ausztráliáb... he bolted t...
Ausztráliáb... down under
ausztráliai... Australian
ausztráliai... Australian ...
ausztráliai... Australian
ausztráliai... Australian
ausztráliai... digger
ausztráliai... red centre
ausztráliai... fan-tail
ausztráliai... Australian

Magyar Magyar Német Német
Ausztrália Australien

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Ausztrália

A legkisebb földrész, amely a régibb fölfogás szerint a tulajdonképi kontinensből, azelőtt Uj-Hollandiából és számos kisebb-nagyobb szigetből áll; ma a szigeteket külön név alá foglalják és Polinéziának v. helyesebben Oceániának hivják.

Fekvése és nagysága.

Az A.-i kontinens a Csendes- és az Indiai-oceán a D. sz. 10° 43" és 38° 61", a Gr.-i K. h. 112° 52" és 153° 34" közt fekszik. Partjainak hossza mintegy 14,000 km., legészakibb pontja a York-fok, a legdélibb a Wilson, a legnyugatibb az Inscription; a legkeletibb a Byron; legnagyobb hosszúsága: Keletről Nyugatnak mintegy 4000, legnagyobb szélessége pedig 3200 km. Területe: 7.627,832 km2. Az angolok A. név alá foglalják még Tasmania és Uj-Zeland gyarmataikat is; ezekkel együtt a ter. 7.969,587 km2, mintegy 3/4-e Európának.

Konfiguráció (vizszintes tagoltság).

A. kompakt tömeg, amelyből csak É-on nyulik ki egy nagyobb félsziget, a York, amely az Arnhem-földdel A. legmélyebben benyuló öblét, a Carpentaria-öblöt fogja be; itt a kontinenst a Torres-szoros választja el Uj-Guinea szigettől; kis félszigetek: nyugaton a Peron, délen az Eyria. A félszigetek hiányának megfelelően mélyebb öblök sincsenek; délen a lapos Great Australian Bay (Nagy ausztráliai öböl) terül el, melyet azonban a hajósok kerülnek, mert sehol menedéket hajóiknak nem nyujt; délen jobb kikötők: a Lincolni, az Adelaidei, délkeleten a Phillip; keleten a partok halmosak, itt sok a jó kikötő: a Jackson, a Moreton stb., Északon a Darwin; a nyugati part ismét szegény a hajóknak menedéket nyujtó helyekben. Az apró parti szigetek száma elég nagy; jelentékenyebbek: a York-fok közelében: Prince of Wales a Carpentaria-öbölben Wellesley és Groote; ÉNy-on Melwille és Bathurst; Ny-on Dampier, Barrow; D-en Nuyts, Kenguru; K-en Stradbroke, Moreton, Frazer stb. É-on és ÉK-en számos apró, összefüggő sziget a hajózásra nézve veszedelmes zátonyokat alkot.

Orográfia. (Függélyes tagoltság.)

Miként a környékező tengerek mélysége, az emelkedések nagysága is csekély A.-ban; a felület meglehetősen egyhangú, fensikszerű,; legnagyobb magasságát keleti részében éri el; legnagyobb mélysége az Eyre-tó környéke. A keleti átlag 650 méter magas fensikon a York-félszigettől Tasmaniáig, a partok közelében többé-kevésbbé összefüggő hegyek huzódnak el a Kék-hegyek (Blue Mountains) és A.-i Alpesek neve alatt; York-félszigeten és Queensland É-i részeiben halmokká, alacsony fensikokká lapulnak; legnagyobb magasságukat az A.-i Alpesekben a Mount Clarke-ban (2213 m.) és a Kosciusko-hegyben (2187 m.) érik el, de sehol az örök hó határán tul nem emelkednek. A tenger felől meredek lejtőjűek, a kontinens belseje felé szelidebben ereszkednek le. A kiágazásaik közül legjelentékenyebb Victoria államban az A.-i Pireneusok és a Grampians, amelyek gazdagok ércekben. A. K-i részében alig éri el a 300 m. közepes magasságot; legmagasabb itt É.-on a M. Bruce (1139 m.). A. belsejében is vannak nagyobb számmal elszigetelt kisebb hegységek. A legjelentékenyebb D. A.-ban van mely a Jervis foktól az Eyre-tóig terjed; É-i részében Flinders-hegységnek hivják; itt réz- és ezüstércekben gazdag. Tőle K-re, ugyanolyan irányban a Stanley- és Barrier-láncok huzódnak. Dél A. É-i részében van a Musgrave lánc; a kontinens belsejében, a baktérítő alatt a falhoz hasonló Macdonall-lánc huzódik az 1140 m. magas Mount Giles-szel. A hegységek geologiai alkatukat tekintve egymáshoz nagyon hasonlók; jellemző a régibb üledékes kőzetek tulnyomó volta. Victoriában és Uj-Dél-Walesben a gránit, gnájsz, szíenit és csillámpala mindig a szilur- és devonformációk üledékes rétegek összeköttetésében fordul elő. Ezeken homokkő- és szénformációk nyugosznak; D-i Victoriában a szénrétegek a juraformációhoz tartoznak. A régibb kőzetekben fordulnak elő a gazdag aranyérctelepek (különösen Ballaarat és Bendigo meilett). A folyamvölgyekben és parti sikságokon a régibb kőzeteket tercier és diluviális rétegek fedik; amazokat sok helyen porfir és bazalt töri át, melynek elmállása folytán jól termő föld keletkezett. Fiatalabb vulkanikus kőzetek és kialudt kráterek csakis Victoria DNy-i részében találhatók. É-i és ÉNy-i A.-ban a legelterjedtebb kőzet a homokkő, amely a hegyeknek a többi vidékeken előforduló hegyektől egészen eltérő, szabályosabb alakot kólcsönöz. É-i A.-ban sok helyen bazalt töri át. Ny-i A.-ban a talaj főképen harmadkori kőzetekből áll, ami miatt nagy a terméketlensége.

Vizei.

A magasabb és terjedelmesebb hegységek hiányát legjobban bizonyítja az, hogy nagyobb folyók nincsenek. Számos folyóviz elvész mielőtt a tengerhez érne. A folyók hiányának oka, hogy a magasabb hegyláncok a partokhoz közel vannak: a K-re folyó vizek csakhamar elérik a tengert, a Ny-nak tartók pedig a nagyon is szeliden lejtősödő, száraz klimáju vidéken az eléjök gördülő nehézségeket legyőzni képtelenek. A Kék hegyek közel lévén a tengerhez. a K-i lejtőjükön levő folyók igen rövidek. D. felől elindulván a következőket találjuk: a Shoalhaven, a Hawkesbury, a Clarence, a Moreton-öbölbe torkolló Brisbane, a Mackenzie és Dawson összefolyásából keletkező Fitzroy és a Burdekin. É. felé folyik a Carpentariába torkolló Flinders és a Victoria. Ny-on vannak: a Grey, a Yule, az Ashburton, a Murchison és a Swan folyó. A legnagyobb folyamrendszer A. DK-i részében van csaknem 13 szél. fokra terjed ki; az egyes ágak nevei É-ról D. felé: Warrego, Maranoa, Darling, Macquarie, Murrumbidgee és Murray; valamennyien a Murray medrében egyesülnek. Ez utóbbinak alsó részén sekély járatú gőzösök egész éven át közlekedhetnek; A. egyéb folyóin azonban csak a torkolatoknál járhatnak hajók. Hosszú, de azért vizben meglehetősen szegény folyó öntözi A. belsejét; a Blue Mountainsban eredő Thomson s a Queensland É-i részében fakadó Victoria összefolyásából keletkezik és Cooper"s Creek későbben Barcoy néven ÉK. felől DNy. felé folyik, több ágra oszlík, amelyek nagyobbára mocsáros mélyedésekben, ugynevezett tavakban, az Eyreban, a Gregory-ban és a Blanchban vesznek és párolognak el. Ezen tavak közelében vannak még a Torrens és a Gairdner. Mindezen csekély mélységű medencéket egymástól alacsony dombsorok választják el; vizök igen csekély, sótamalmú, gyakran elpárolog, sóréteggel fedvén be a tó fenekét. Kisebb sós mocsarak még A. Ny-i részében: Austin Moore Barlee; Uj-Dél-Walesben a George és Bathurst-tó, továbbá a nagyobb parti tavak; Victoriában: a Wellington, Victoria, King; Uj-Dél-Walesben: az Illawarra, Macquarie, Myall; D. A.-ban: a Coorong. Édesvizű tavai A.-nak igen csekély számmal vannak; nagyobbak csak a Colac és a Burrumbeet.

Az éghajlat.

A folyók és vizek hiányának oka az esők gyér volta, ami különösen a kontinens belsejére áll, ahol néha hónapokon, sőt éveken át egy csepp eső sem esik, azután pedig - és ez a sokkal ritkább eset - némely évben valóságos felhőszakadás önti el a földet. A partokon az éghajlat nagyobb állandóságot mutat; az É-i partokon tropikus; itt csak két évszak van: az esős, midőn az ÉNy-i monszun fú és a száraz, amely a DNy-i monszunnal van összeköttetésben. Uj-Dél-Walesben és Victoriában négy évszak van, amelyek egymást oly rendesen, mint nálunk, fölváltják; azért is ezeken a vidékeken az európai emher az éghajlatot egészen jól elbirja; a csapadék itt (Sydneyben évenkint 1203, Melbourneben 697 mm.) ősszel és télen a legtöbb. A partokon a hőmérsékletben az egyes évszakok közt nincsenek nagyobb ellentétek, itt csak a földrész belsejéből jövő forró szelek teszik néha az éghajlatot türhetetlenné; ellenben a kontinens belsejében az ellentétek igen nagyok -3 és +41° közt váltakoznak. A. tropikus részében a monszun-szelek az uralkodók; a szubtropikus részben ellenben a DNy-i szelek; Uj-Dél-Walesben nyáron át a nedves K-i és DK-i szelek fujnak.

Termékek.

A rendkivüli szárazság, ami A.-ban uralkodik, sajátszerü növényzetet és sok tekintetben minden más földrész faunájától különböző állatvilágot alkotott. A növényzetet jellemzi a levelek örökzöld és nagyobbára kemény volta. A legelterjedtebb növényrendek a hüvelyesek (Leguminosae), amelyek közől a 320 fajban képviselt Acacia-k sok helyen a föld kizárólagos takaróját alkotják és a mirtusfélék (Myrtaceae). amelyekhez tartozik a 120 eukaliptusz és 100 melaleuca-faj; továbbá a protaceák, amelyeknek A.-t jellemző leggyakoribb fajai: a Banksia-k, a Callitrisek és Frenelák, a leveletlen kazuárfák, az Araucaria-fenyők a mindenfelé elterjedt pálmafű (Xanthorrhoea) és az óriás, ausztráliai kenyérfa (Adansonia Gregorii F. Müll.); az Epacrideak, köztük a Styphelia 170 faja; végül a Meliaceák, amelyek a legkeresettebb fát szolgáltatják: a vörös cédrust (Cedrela australis), az Oxleyát, Flindersiát és a fehér cédrust. Pálmáknak csak kevés faja található az É-i és K-i partokon, meg a szigeteken. Érdekes növénye még A.-nak a kalarábé-fa (Brachychiton Delabechii), mely mint óriási kalarábé nő ki sok helyen a palás szirtek közül, és a Doryanthes excelsa, amelynek virágszára 31/2-4 méternyire nő. Az erdőségek leginkább csak partokon és a hegyeken találhatók; csak a tropusok alatt vannak sürübb, kuszónövények által járhatatlanná tett erdők; egyebütt árnyéktalanok. Különösen sajátságosak e tekintetben az eukaliptusz-erdők. amelyek óriási, 100-150-160 méter magas, egyenes fákból állanak és átengedik a nap sugarait; bokrok belölük hiányzanak és a földet zöld pázsit takarja, ami a marhatenyésztést itt is lehetővé teszi. A földrész belsejét bozót-tenger takarja, amelyet az angol gyarmatosok scrub-nek neveznek; ezt törpe akácok és törpe eukaliptuszok (E. dumosa) alkotják nagyobbára; mértföldnyi területeket takar azonkivül a kenguru-fű (Anthistiria australis) és a pálma-fű. A legelők is különböznek a mieinktől, mert az A.- fű, nem alkot összefüggő gyepet, csak csomókban nő. A sótartalmu talajon a növényzet nagyobbára Amarantaceákból, henopodiaceákból és Polygonaeákból áll. Az egészen kopár területek száma nagyon csekély. Állatvilága még jobban megkülönbözteti A.-t a többi földrészektől, mint flórája. Az emlősök 165 csoportjából csak nagyon csekély azon szám, amely egyebütt is találhato volna; a 165 csoportból 100 az erszényesek rendjébe, 24 a denevérekhez, 30 a patkányokhoz és egy a kutyákhoz tartozik. Az erszényesek közt legnagyobb a kenguru a dasyurus húsevő a wombat növényevő. Érdekes emlősei még e földrésznek a kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus paradoxus), a bandikut (Perameles nasutus) és az ausztráliai hangyász; a dingo, a nyájak réme, az egyedüli ragadozó. A madarak fajai az emlősökénél számosabbak; legnagyobb az emse; számos speciesben vannak képviselve a kakaduk, papagályok és galambok; gázlók és uszók mindenütt láthatók, ahol víz van, különösen pedig a tengerpartokon levő mangrove-erdőkben; érdekes madarai A.-nak a flótás és a lantfarkú madár, az ausztráliai jégmadár és a Talegallus Lathani nevü tyúk. Rovarokat mindenütt találhatni; a kétéltüek közül nagyobb számban csak gyikok és kigyók találhatok. Az európaiak házi állataikon kivül nyulakat, szarvasokat és számos éneklő madarat honosítottak meg; a structenyésztés, amint látszik, szép eredményeket igér

A Lakosság.

Az ausztráliaí ősbenszülöttek az u. n. fekete bőrü embercsoporthoz tartoznak, miért is több tudós őket A. négereknek nevezi jóllehet testi tipusuk több tekintetben lényegesen eltér az afrikai négerekétől. Bőrük szine valamivel világosabb, mint a szudáni négereké, hosszú fekete hajuk soha sem gyapjas, mint az afrikai négereké, orrgyökük mélyen benyomott széles, orrcimpáik kiállók, ajkaik nem annyira duzzadtak, mint az afrikai négereké, hosszú fejük csónakalakulag görbült (skaphocephal.). testük meglehetősen szőrös, gyakran dús, bozontos bajusszal és szakállal. (Az afrikai négerek ellenben csupasz testüek.) Bőrük nem bársony tapintatu mint az afrikai négereké, hanem tömöttebb, s az európai emberre nézve kiállhatatlan a kipárolgása. (Az afrikai négerek börének a párája szintén ilyen, de megjegyzendő, hogy ezek a sötétbőrüek megint a fehér emberek bőr-páráját tartják kiállhatatlannak, a nyershus szagához hasonlónak.) Termetük (1.55-1.60) méter az európaiakéhoz képest kicsiny. Nyurga testalakuak, végtagjaik véznák, lábikráik úgyszólva hiányzanak. Gyors testfejlődésüek, a férfi 14-15 éves a nő 10-12 éves korában eléri teljes termetnagyságát, de hamar elvénülnek, különösen a nők. Közép élettartamuk 50 év. Felette gyarlóan szaporodnak, 3-4 gyermek a maximuma családi szaporodásuknak, s ehhez járul még az, hogy a csecsemők gyilkolása is szokásban van náluk.

A soknejüség a vagyoni körülmények szerint náluk elterjedt, a családi élet laza, a házas élet ideiglenes, a nő férjének egyenesen a rabszolgája, a nőrablás még mai napig elterjedt szokásban van. Fajtalan életmóduak, az ő vigadalmaik, az úgynevezett «korrobori» táncuk (holmi harci tánc-féle) a bachikus és venerikus kicsapongásairól hiresek. A leánynak mielőtt férjhez megy, a vénasszonyok a kis ujjnak két utolsó percét leharapják. A férfiaknál a körülmetélés és a makk felhasítása (hypospadiasis artificialis) divatos. Általában az A. ősbenszülötteket tartják az emberi művelődés legalsóbb fokán álló emberfajtának. Ausztrália melegebb tájain majdnem teljesen meztelenül járnak s állatbőrböl készült ruháik a legprimitivebb módon vannak kikészítve. Mielőtt az angolok birtokukba vették Ausztráliát, az ősbenszülöttek csak kö-, csont- és faeszközöket és fegyvereket használtak; ügyes vadászok, hajítófájukat, az ú. n. bumerang-ot ügyesen használják (a hajítófa, ha nem találja a vadat megint visszarepül a hajító emberhez; Angliában a bumerang mint a fiatalság sportjátékszere használatos). Kunyhóik csak ideiglenesen és rozzantan vannak összetákolva, több helyütt sziklaodukban vagy faodukban laknak, de a körülmények szerint minden hajlék nélkül is tanyáznak a tűz körül, amelyet éjjel-nappal folytonosan élesztenek. Egyes apró törzsek (clan) szerint élnek.

A közös életmód (kommunizmus) az uralkodó náluk minthogy nagyon is szegények s igy a vagyoni különbség még nem emelkedett magasabb fokra. Kedélyük általában nyugodt és nehezen mozgó, csak bosszujok és rablóhadjárataik közepette kegyetlenek; felette babonások, csak rossz szellemeket ismernek, istenségről és a jövő, életről igen hiányos vagy semmi fogalmuk sincs. A vén embereket, mint akik a család, a törzs rovására élnek, megölik; természetes okokból származott betegségekről nincs tudomásuk, azokat a rossz szellemek vagy gonosz emberek ördöngős hatásaitól származtatják. Alkalom adtán a holtak husát is megeszik, s az emberhusevés valaha náluk nagyon elterjedt volt. Ami evésképességüket illeti, ök a mindenevésnek valódi példaadói az emberfajták közt, csak a busmánok (Afrikában) vetekednek velük e tekintetben; ha pl. a partra egy döglött cápa vagy cet vetődik, azt a feloszlás végső stadiumáig felhasználják, hogy semmi se menjen kárba. Holtjaikat ülő helyzetben egy a földbe vájt lyukba teszik vagy faágakra terítik, hogy a tetemet a ragadozó madarak elpusztítsák; a husuktól megfosztott csontokat azután összegyüjtik. Testöket tetoválják, amennyiben a bőrbe egyszerü bemetszéseket tesznek.

Az A. emberfajtához számítják még az 1869-ben kipusztult (illetőleg az angoloktól a legnagyobb kegyetlenséggel a vad állatok módjára kipusztított) tasmániakat, akik az Ausztrália déli csúcsához közeli Tasmánia-szigeten (Vandiemen földön) laktak. A ma már rohamosan kipusztuló félben levő A.-i ősbenszülöttek az angolok fenhatosága s gondozása alatt, mint pásztorok és határőrök (boundary riders) élnek iskolába is járnak. Nem egy izben feltünő értelmiséget árulnak el az ilyen vadonc tanulók. Mint legkitünőbb példát egy Bungary nevü A. vad benszülöttet lehet emliteni, aki Sydney-ben a gimnáziumot végezve latin nyelven irt és dijnyertes pályamunkái által vált ki, de aki később vad rokonai közé menekült s azt állította, hogy az egész műveltség csak az emberi nyomorúság felismerésére vezet. Az A. vad benszülötteknek kipusztulását a felette megkedvelt pálinkaivás sietteti legjobban.

A bevándorlott lakosság. 1788-ban az angol kormány Philipp Arthur tengerészkapitány parancsnoksága alatt mintegy 600 deportációra ítélt bünöst küldött A.-ba; ezekkel vetették meg Sydney alapját. Későbben más deportált-telepek is keletkeztek. Amint A. ismertebb lett, szabadok is nagy számmal kezdtek ide bevándorolni. Ezek ösztönzésére azután Uj-Dél-Walesben 1848-ban, Tasmaniában 1856-ban szüntették meg végleg a deportáltak fölvételét. A bevándorlott lakosok összes száma (1890) 3.185,055, akik nagyobbára angolok; rajtuk kivül még jelentékeny számban németek is vannak. Az aranytelepek fölfedezése számos khinait is csalt be Ausztráliába; összesen 44,000-en vannak; ujabban azonban a khinaiak bevándorlása ellen az ausztráliaiak magas fejadó kivetése által kezdenek védekezni miként az Unio. Queenslandban a még hiányzó emberi munkaerőt Oceánia szigetén, néha gyalázatos eszközökkel összefogdosott benszülöttekkel igyekeznek pótolni.

Mezőgazdaság, bányászat, ipar, kereskedelem.

Mivel A. szárazságánál fogva a földmivelésre kevésbbé alkalmas, az állattenyésztés a mezőgazdaság legkifejlettebb ága. 1889-ben 91/2 millió szarvasmarhát, 6.240,000 lovat, 750.200,000 juhot és több mint 800,000 sertést számítottak össze. A faggyu, a bőrök a kiviteli kereskedelemben nagy fontosságuak, de ezeknél még jóval fontosabb a gyapju. Mac Arthur tengerészkapitány 1776-ban vitt A.-ba először a Capelandból merinojuhokat; ezekkel vetette meg alapját földükön a legvirágzóbb juhtenyesztésnek; amelynek illusztrálásául szolgál, hogy 1867 óta a juhok száma évenkint legalább 1 millíóval szaporodott. Ez eredmény főképen a vakmerő squatter-eknek köszönhető, akik nem riadnak vissza semmi veszélytől sem, bátran nyomulnak előre és a bérbe vett nagy terjedelmü földeken, run-jeiken üzik e foglalkozást. Néha a szárazság miatt kénytelenek egész nyájakat hirtelen leölni; de e nagy veszteségek sem riasztják őket vissza és csakhamar ujult erővel fognak előbbi foglalkozásukhoz. A gabonanemüek közül legnagyobb területet foglalnak el a buzavetések (több mint 69,000 hektárt), ezek után sorakozik a zab, árpa, burgonya, mindezeket különösen a déli és keleti részekben művelik; Uj-Dél-Walesben azonkivül sok a kukorica, a gabonatermésből jobb években sok jut a kivitelre is. Uj-Dél-Walesben és Queenslandban cukornádültetvények is vannak; a pamuttermelés alább szállott; ellenben a szőllőtermelés mindig nagyobb tért foglal el; most már közel 600 hektár van szőllővel beültetve. A dohány- és gyümölcstermelés még gyönge. A. ércekben való gazdagsága a bányászatot virágzóvá és az állattenyésztés után a legjövedelmezőbb foglalkozássá tette. Aranyércet 1839-ben találtak először; azonban köztudomásra csak 1844-ben jutott. Ekkor nemcsak az ausztráliaiak, de a többi földrészek lakói is tömegesen vándoroltak az Uj-Dél-Walesben, de különösen Victoriában található aranymezőkre. Az ausztráliai gyarmatok fölvirágzása e bevándorlásnak nagyon sokat köszönhet. Legjelentékenyebbek a Balloarat és Bendingo melletti aranymezők. Az ausztráliai aranybányák közel 4000 millió frt értékü aranyat szolgáltattak a mai napig. Aranyon kivül bányásznak rezet, különösen Uj-Dél-Walesben; cint, különösen Queenslandban és szenet a kontinens K-i részén. Az ipar főképen olyan tárgyak előállításával foglalkozik; amelyhez a nyers termékeket A. szolgáltatja; nagy lendületet vett a malom-, bőr-, a gyapjuszövő-, söripar és a téglagyártás; a legtöbb iparcikk azonban még mindig Angolországból kerül ide. A kereskedelmi forgalom, dacára a hajózható folyók hiányának, egyre és nagy mértékben növekszik, különösen a tengeren; Európából 5 rendes, közvetlen postahajójárat közvetíti a forgalmat; azonkivül élénk a közlekedés Amerikával (San-Franciscoval), az ausztrálíai szigetekkel és Indiával. A belföldi forgalmat a vasutak (18,852 km.) és táviróvonalak (70,210 km.) teszik élénkké. Az egyes gyarmatok közti féltékenység azonban oly nagy, hogy mindegyik külön vámterület; 1890 óta az egyes államok vonalai egymással összeköttetésben vannak. A táviró-vonalak közt a legfontosabb, amely Adelaide-ból a kontinensen keresztül É-i irányban, Port Darwin mellett fekvő Palmerstownba visz, és itt össze van kötve a kábelek utján Jávával és igy Európával. A nemzetközi forgalomban (amely 1890-ben 1315 millió frtot tett) a kivitel főcikkei gyapjú, faggyú, nyers és cserzett bőrök, hús, arany, szén, gabona őrlemények, lovak (Indiába), cserhéj és gyöngyök 54 millió frt értékben); a bevitelei: gyári és kézműiparcikkek, szesz, sör, épületfa, cukor és tea (548.5 millió frt értékben).

Kormányzat, közigazgatás és szellemi műveltség.

Amióta az angolok A.-t megszállották régi neve, Uj-Hollandia eltünt a térképekről. Ma A. hat gyarmatból áll, és pedig: Uj-Dél-Walesből Victoriából, Dél-Ausztráliából, Nyugat Ausztráliából, Queenslandból és Tasmaniából (l. ezen neveket). Az 1851 aug. 5-ki törvény minden államnak vagy is gyarmatnak önkormányzati jogot adott, és őket egymástol függetlenekké tette és felhatalmazta, hogy közigazgatásuk módját önmaguk állapítsák meg. Minden állam élén egy kormányzó áll, akit az anyaország nevez ki és aki a királyfőt képviseli. A végrehajto hatalmat a törvényhozó testületeknek felelős miniszterek gyakorolják. A törvényhozó testület minden államban két házból áll; a felső ház tagjait némely gyarmatban a kormányzó nevezi ki, másokban választják, de a választás magasabb cenzushoz van kötve, mig a képviselőház tagjainak választására mindenki fel van hatalmazva; aki kimutatja, hogy naturalizált vagy született angol alattvaló. Az ausztráliai gyarmatok (ide számitva Uj-Zélandot is) egyesítésére irányuló törekvések, amint látszik, sikert igérnek. 1891-ben e célból Sydneyben bizottság tanácskozott; e bizottság terve szerint az ausztráliai gyarmatok a Dominion of Canada mintájára egyesülnének és «Commonweath of A.» nevet vennének föl. Az egyes gyarmatok shire-kre és ezek boroughokra vannak fölosztva: a shireknek legalább 2500 km2 területtel, a boroughoknak pedig legalább 300 lakossal kell birniok. A shireket 6 és a boroughókat 9 tagu választott tanács kormányozza. Rendes katonaság nincs. A földbirtok, amennyiben nem egyeseké vagy társaságoké, a gyarmat tulajdona. A földajándékozásokat 1831-ben beszüntették; a gyarmatok tulajdonát tevő földeket kisebb részekre osztva teszik eladóvá olyanoknak, akik ezt maguk művelik meg. A.-ban teljes vallásszabadság uralkodik. A lakosok legnagyobb része az anglikán vallás hive, nagyobb számmal vannak még preszbiteriánusok, róm. katolikusok, vezlejánusok, independensek, azonkívül zsidók és pogányok (khinaiak és polinéziaiak). A népnevelés javítására ujabb időben a kormányok igen sokat tettek; törvényerőre emelték az iskolakötelezettséget. A népiskolák (1890-ben 6101) közt még sok a felekezeti, de még nagyobb azoknak száma, amelyeket az államok segélyeznek; ezekből a vallástanítás ki van zárva (undenominational shools). A középiskolák, Grammar shools vagy college-ek fentartói nagyobbára magánosok v: felekezetek. Egyetem van Sydneyben, Melbourneben, Adelaideban, és Christchurch-ben, ezek az angol egyetemek mintájára vannak szervezve és főképen csak mint vizsgáló bizottságok működnek. Nagy számmal vannak ezenkívül az iparos iskolák; csaknem minden városban található legalább egy. A hirlapirodalom jelentékeny; A.-ban legalább 700 hírlap jelenik meg.

A fölfedezések története.

Vajjon az A.-i kontinens partjait ki pillantotta meg először, biztosan nem tudjuk. Valószinű, hogy le Testu provencei hajókalauz volt az első; sokan a portugál hajókapitányt Godinho de Eredia Manuelt tartják A. fölfedezőjének, ki 1601-ben csakugyan megfordult e földrész partjain. Annyi azonban bizonyos hogy Európában már a XVI. század végén is birtak A.-ról homályos ismeretekkel. A biztosabb és részletesebb ismeretek a hollandoknak köszönhetők, akik a XVI. században több expediciót küldtek ki A. megismertetésére. Az első 1606-ban a Duyfken hajón a d. sz. 13° 3/4-ig hatolt, ugyanabban az évben Vaez de Torres spanyol hajós a róla elnevezett szoroson hajózott keresztül a nélkül, hogy annak déli partjait látta volna. 1616-18. holland kereskedelmi hajók véletlen fölfedezéseket tettek a d. sz. 35 és 22° közt, nevezetesen az Endracht, amelyről a Ny-i part egy része nevét kapta. Ugyanilyen körülményeknek köszönhették nevöket a Ny-i parton az Edel- és a Leeuwin-föld; amely a kontinens DK-i végében fekszik; ezeket 1619 és 1622 közt fedezték föl. 1627-ben egy holland hajó a déli part 1400 km. hosszú területe mellett evezett el és azt Nuyts földjének nevezte el; a rákövetkező évben fölfedezték A. ÉNy-i részében fekvő Witt-földet, 1636-ban pedig az Arnhem-földtől Ny-nak fekvő Van Diemen-földet. 1642-ben Tasman Abel végig evezett A. Ny-i és D-i partjain és első volt, aki először látta a róla elnevezett szigetet Tasmaniát, de a szorost, amely ezt a kontinenstől elválasztja, nem találhatta föl. Eddig terjednek a hollandok fölfedezései, akik a K-i partokat nem láthatták. 130 évig Tasman utazása után senki ujabb kisérletet az A.-i partok kikutatására nem tett. A K-i partok megismertetésének dicsősége a hires Cook Jamest illeti meg, aki 1770-ben első vllágkörüli utjának végén jutott el A. DK-i végéhez, ahonnan nagyedfél hónapi veszélyekkel teljes hajózás után feljutott a Torres-szorosig. Az egészen ujonnan fölfedezett területet királyának III. Györgynek nevében birtokba vette és Uj-Dél-Walesnek keresztelte. Az angol kormány azonban csak 18 évvel későbben gondolt ezen uj birtokának kizsákmányolására. 1787-ben vetette meg Phillip kommodor a Port Jacksonnál fekvő Sydney alapját. Két évvel későbben a sydneyi kormányzó kiküldötte Dawes hadnagyot, hatoljon át a Blue Mountainsen és kutassa ki annak K.-i lejtőjén fekvő földet. Azonban Dawes 14-15 km.-nyire tudott csak előre haladni; a hegységen át nem törhetett és eredménytelenül tért vissza. Cooknak és a hollandoknak felfedezései A. partjait nagyjából ismeretesekké tették; a részletesebb átkutatás a későbbi expedicióknak volt föntartva. Még a XVIII. század utolsó éveiben több francia és angol hajóvállalat fordult meg A. partjain: Vancouver és Macluer 1791-ben, d"Entrecasteaux 1792-ben. 1798-ban pedig Bass Georges, hajóorvos fölfedezte a róla elnevezett csatornát. Mindezeknél fontosabb volt az 1801-ki francia expedició Baudin és az angol expedició Flinders vezérlete alatt. A franciák Tasmaniát, a D-i partokat és a Ny-iak egy részét, az angolok pedig a D-i partok egy részét, a K-i partokat és a Carpentaria-öblöt mérték föl. A még fennmaradt hiányokat azután kitöltötte King Phillip angol hajóskapitány 1818-1822-ig tartó utjában. Az ő térképei máig is alapját teszik az A.-i partokat ábrázoló térképeknek. Egyes részleteket még felmértek Wickham kapitány (1837), Stokes kapitány (1841), Blackwood kapitány (1842-45), Stanley Owen (1847-50) és Denham (1859-60).

A földrész belsejének felderítésére irányuló törekvések 12 vagy 13 évi pihenés után 1812-ben ujra megindultak, főképen Macquarienak, Uj-Dél-Wales kormányzójának (1810-21) ösztönzésére. 1812-ben Lawson hadnagy átkelt a Blue-Mountainsen. 1813-ban Evans mérnök egy nagyobb folyó felső folyásához ért és azt Macquarienak keresztelte el; egy második útjában Evans egy nem kevésbbé jelentékeny folyóra bukkant,. amelynek a Lachlan nevet adta. Ekkor a kormányzó nagyobb expedició kiküldését találta szükségesnek, amely Oxley mérnök vezetése alatt 1817 és 1818-ban a Lachlan és Macquarie nagy részét fölmérte és a két folyó közti területnek térképét elkészítette. 1824- és 1825-ben a Murrumbidgeet fedezték föl. 1825-ben Hovell és Hume gazdag gyarmatosok átkutatták a déli vidéket a Phillip-öbölig, amelynek partján ma Melbourne áll. 1827-ben Cunningham Allan botanikus É. felé hatolt el a Moreton-öbölig; 1828-31. pedig Sturt Charles, a gyarmat-hadsereg egyik kapitánya a Darlingot fedezte föl és a Murray-n lehajózott az Alexandrina-tóig. Jelentékenyen bővítette a Murray felső folyása körül elterülő vidékekre vonatkozó ismereteket még Mitchell aki 1831 és 1835-ben tett fölfedező utakat; ő volt az, aki a mai Victoriát elnevezte Australia felixnek. Mivel e közben a gyarmatosok száma jelentékenyen megszaporodott. a közigazgatás könnyítése végett új gyarmat-centrumok alkotása bizonyult szükségesnek. 1829-ben alapították Nyugat-A.-t; 1835-ben Uj-Dél-Walesnek a Murray-tól D-re fekvő részét kihasították és Victoria gyarmattá tették, Melbourne fővárossal: 1836-ban pedig alapították Dél-A.-t, 1859-ben Queenslandot. Az új gyarmatok alapítása a fölfedezésekre is élénkítőleg hatott. Legelőit mindegyik szaporítani akarta. Grey Georges 1837-ben az ÉNy-i partok vidékét járta be; ugyanabban az évben Eyre John bejárta a Victoriától a Murray-ig terjedő részeket; 1838-ban a Nuyts-földjének természetével akarván megismerkedni, borzasztó szenvedések közt a déli partvidéket mintegy 1000 km.-nyi hosszúságban kutatta át; 1839 és 40-ben pedig a Torrenst és Eyret fedezte föl, amelyeket összefüggő tavaknak tartott. 1844-ben Sturt kapitány tette meg az első kisérletet arra, hogy A.-n D-ről É. felé áthatoljon. Adelaideból indult el, de csak a D. sz. 241/2°-ig juthatott. Élelmiszerek hiánya miatt vissza kellett térnie. Ugyanabban az évben Leichhardt Lajos porosz természéttudós a Moreton-öbölből megindulván, teljesen ismeretlen vidéken keresztül Essington-öbölig jutott. Csaknem ugyanazt az utat tette még Mitchell őrnagy is, csakhogy valamivel tovább Ny. felé ért ki a tengerparthoz. 1847-ben Kennedy a Victoria folyó mentét kutatta át. 1848 elején Leichhardt át akart hatolni a kontinensen K. vagy Ny-i irányban, de útközben elveszett, nyomát többé nem találták. Rendkivül nagy sikerrel járt A. ismeretére nézve Mac Donall Stuart útja 1860-62. A merész skót utazó több izben tett kisérletet, hogy a délí partokról a Carpentaria öbölig eljusson. Negyedik útjában csakugyan sikerült is a Van Diemen-öbölig eljutnia; nyomában csakhamar fölállították azon távirót, amely Adelaideot a Darwin-öböllel és igy Európával is összeköti és amely 1872-ben készült el. Stuart első kisebb sikerei Victoria gyarmatot is arra ösztönözték, hogy nagyobb expediciót küldjön ki, amely a kontinensen D-i irányban áthatolhatna. A vezérletet O" Hara Burke Róbertre, egy ir emberre bizták. Burke el is jutott a Carpentaria-öböl közeléig, onnan visszatért, de élelmiszer-készleteit, melyeket úti társai nagyobb részével a Cooper folyónál hagyott, nem találta és egyik útitársával nyomorult módon elveszett; társai közül egyedül King maradt életben, akit kinos helyzetéből a Burke fölmentésére a Howitt vezérlete alatt kiküldött expedició mentett ki. A legújabb fölfedező utak a nagy táviró vonal állomásairól indultak ki K. vagy Ny. felé; 1873-ban Warburton az Alice állomástól a De Grey folyóig hatolt; 1874-ben Forrest John a nyugati partról az Alberga folyó mentén eljutott a táviró vonalig: vele egyközü utakat tett meg 1875-ben Giles, 1878-ban Barclay és Winnecke átkutatta a táviró vonal és Queensland határa közti ismeretlen területet; ugyanabban az évben Forrest John az ÉNy-i partvidéket, 1879-ben pedig Forrest Sándor a Fitzroy-folyó és a Katalln táviró állomás közti vidéket ismertette meg. 1891-ben Bradshaw S. az É-i részeken tett eredményes felfedezéseket; ugyanazon évben Lindsay vezérlete alatt indult meg egy expedició, hogy a még ismeretlen részeket átkutassa, de vízhiány miatt eredménytelenül kellett visszatérnie.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is