Autenrieth

János Henrik Ferdinand, német orvos, tanár és orvostudományi író; szül. Stuttgartban 1772 okt. 20. Megh. 1835 máj. 3. Orvosi és természettudományi tanulmányokkal foglalkozott s 1792-ben doktorrá avatták. Beutazta Olaszországot, Ausztriát s Magyarországot («Briefe eines Reisenden über Ungarn», Flora), majd Amerikába ment, honnan visszatérve Tübingában a bonctant, élettant, sebészetet és szülészetet adta elő, 1797. hires munkájával, Supplementa ad historiam embryonis humani, foglalta el tanári székét. Főmunkája Handb. der empirischen menschlichen Physiologie (Tübinga. 1801-2), melyben a helyes tapasztalatokon és kisérleteken nyugvó kutatás szükségességét hangoztatja. 1811 óta a kórbonctan- és gyógytannal foglalkozott. Mint klinikus rendkivüli éleslátásáról volt hires s a kórjelenségek mérlegelésénél mindig az élettanra támaszkodott s az objektiv megfigyelés hive volt. Mint orvosnak a külföldön is nagy hire vala. Az orvostudományok majd minden ágában otthonos volt s mint a törvényszéki orvostan művelője szintén nagy tekintélyre tett szert. Idevágó műve: Anleitung für gerichtliche Aerzte... (1806). 1819-ben a tübingai egyetem aligazgatója lett s 1822-től mint annak igazgatója élénk részt vett az egyetem szervezésében. Munkáinak és cikkeinek száma 200-ra rug fel. Tanítványai közül különösen Schönlein emlitendő.

Forrás: Pallas Nagylexikon