Autisták nevelési folyamata

Az 1993. évi LXXIX. közokt.-i tv. szerint az autista gyermek a korai diagnózistól kezdve speciális nev.-re, okt.-ra jogosult. Ennek végrehajtása a szükséges feltételek (intézményrendszer, szakképzés) hiányosságai miatt nagyon ritkán lehetséges. A nev. tervezésének alapjai és ált. elvei: A terápiás és ped.-i célok összeolvadnak az autista gyermekek, felnőttek nev.-ében. Az autisztikus fogyatékosság súlyos adaptációs zavart, a fejlődés elmaradását és a tanulás akadályozottságát okozza (még magas IQ mellett is). Maradandó hiányról van szó, amelyet nem gyógyítunk v. elmulasztunk, hanem kompenzálni próbálunk segédeszközök (pl. probléma megoldási technikák, gondolkodási, viselkedési, munkavégzési, döntési sémák) nyújtásával. A nev. megtervezésénél kezdettől kulcskérdés a felkészítés a felnőttkorban várható reális (és nem idealizált) környezethez való adaptációra. Időbeli jellemzők: A korai beavatkozás (ideálisan már kb. 2 éves kortól) nagyon fontos, hogy a támogatott funkciófejlődés az éphez közelítsen, és minél kevesebb másodlagos hiány, pl. viselkedésprobléma keletkezzen. A speciális nev.-nek folyamatosnak és tartósnak kell lennie, a szakembereken kívül a család bevonásával. A nev.-t célszerű és érdemes a szokásos időn túl, a felnőttkorban is folytatni a továbbra is fennálló fejlődési elmaradás miatt. A későn, felnőttkorban megkezdett nev., tanítás is hatékony lehet. A speciális módszerek egy része életmódszerűen az egész nev.-t áthatja (pl. a környezet strukturálása, a ped. viselkedésének adaptálása a gyermekhez, korai kommunikációs fejlesztés). Rendszeres, rövid, intenzív egyéni foglalkozást, fejlesztést kíván az új ismeretek elsajátítása, új funkciók kialakítása (pl. korai szociális fejlesztés). Számolni kell a nev. nagyon nagy időigényével. A nev. helyszínei: Elsősorban azt kell egyénileg eldönteni, hogy miként biztosítható a specifikus nev. úgy, hogy a családi élet és a családtagok ne terhelődjenek aránytalanul. Kisgyermekkorban ez ideálisan otthon valósítható meg, szakképzett segítőkkel. A gyakorlatban ehhez a megfelelő számú és képzettségű szakember hiányzik. Az intézményes nev. speciális intézményekben lenne ideális. Egész napos ellátáson kívül a család igényei szerint súlyos esetben, idősebb kortól, v. szociális okok miatt bentlakásos ellátásra is szükség van. Az autisták nevelési folyamata ban nem különül el élesen az "óv.-i", az "isk.-i", a serdülő- és a felnőttkori oktatás. A koll.-i ellátás is intenzív tréning keretében folyik. Önálló intézmény hiányában és az otthonhoz való közelség biztosítására más nev.-i intézményen belül működő, a gyermek állapotának megfelelő összetételű speciális autistacsoportban biztosíthatóak a nev. feltételei. Szükséges, hogy tágabb környezet (pl. isk., diákotthon) is közreműködjék, hogy pl. a mindennapi készségek tanításának feltételeit megteremtsék. A speciális autista csoport környezete és napirendje speciálisan szerveződik. Gyermeklétszáma kisebb (4-7 fő), felnőtt létszáma nagyobb, mint más fogyatékos csoporté (két gyermekre egy felnőtt állandó jelenlétét kell biztosítani, mert egyes gyermekek súlyos magatartásproblémáknál néha két felnőttet folyamatosan lekötnek). Integráció: igen gyakori kényszermegoldás az ált. isk.-i közösségben, v. különböző szintű, v. egyéb fogyatékos csoportban való elhelyezés értelmi fogyatékosokat nevelő intézményben. Ezek ritkán választandó megoldások, mert isk. nev.-üknek nagyon sok feltétele van: megfelelő szintválasztás, kiképzett ped., szakképzett asszisztens állandó jelenléte, és jól felkészített befogadó kortárs-közösség. Ilyenkor sem várható hosszú távú siker, ha nincs kiegészítő nev., fejlesztés. A nem megfelelő isk.-választás az autista gyerek számára sok szenvedéssel és objektív veszélyekkel jár. Jobb megoldás lehet a kettős beisk.-zás és a fordított integráció, ahol az egészséges gyermekeket vonjuk be a speciális helyszínen különböző aktivitásokba. A magántanulói megoldás sikerülhet, ha a család képes reális célok érdekében megfelelő módszereket, feltételeket biztosítani, és jó a kooperáció a támogató szakintézménnyel. Ált. azonban óriási teher a családnak, és a szociális adaptációt is nehezíti. A nev. tervezésének szempontjai: A tervezés: egyéni részletes fejlődési és/vagy mentális szintfelmérés alapján, a fejlődés követésével, a fejlesztési, nev.-i, tanítási célok folyamatos korrekciójával készülhet. A tervnek a nev.-i teendőket és célokat hierarchikus rendben kell tartalmaznia, távlati, középtávú és közvetlen célok formájában. A hierarchia fő szempontja változik a gyermek fejlődésétől függően. Kezdeti célok: a gyermek nev.-i helyzetbe való beillesztése, elemi szociális viselkedése, elemi kommunikációja és önellátása, a munkavégzés elemei. A súlyosan autista és értelmi fogyatékos gyermekek számára ezek a célok is csak részben elérhetők. Náluk a következő cél az elért készségek fenntartása, a relatíve örömteli élet biztosítása és a jelentkező új viselkedésproblémák kezelése. A jobb értelmű autisták esetében a kognitív és szociális fejlesztés mellett a tanítás arányát mindig úgy kell megszabni, hogy realisztikusan tekintetbe vegye a felnőttéletre és a munkára való felkészülés szükségleteit, az önkiszolgálást, önellátást. Az átlagos vagy még jobb értelmű gyermekek nev.-e nem egyszerűbb, és a család számára ált. még nagyobb tragédiát jelent: a szigetszerű jó képességek miatt nem tudják feladni a "gyógyulás" reményét és ennek rendelik alá a fejlesztést. A gyermekcsoporttal kapcsolatos döntésnél ne felejtsük el, hogy a társaktól, szülőktől való spontán tanulás igen csekély. Változás csak a környezet aktív beavatkozására, elvárására valósul meg. Így a gyermekcsoport "rossz" hatásától nem kell félteni (tipikus, pl. a fogyatékosabb gyermekektől való "eltanulás" félelme), ill. jó hatására nem építhetünk. A csoportban való tanulásra az autista gyermek nem, vagy kismértékben képes, erre tanítani kell. A frontális instrukciót nem vonatkoztatja magára (gyakran a személyeset sem: bár a szavakat érti, a szándékot nem), figyelmét nem tudja szelektíven a fontos információra fordítani, nem tudja a lényeget kiemelni, a hallott információ feldolgozása nehéz lehet jó beszédértés mellett is; típusosan lassú, ezért elmarad a munkában még akkor is, ha jobban tudja, mint társai. Mivel az elvárásokat, értékeket nem interiorizálja (a cél az lehet, hogy mechanikusan értse meg és kövesse), az önálló (pl. óra alatti) munkánál folyamatos, külső motivációt igényel. Ezért is van szükség a sikeres integrációhoz képzett ped.-i asszisztens jelenlétére. Az egészséges kortárscsoportot fel kell készíteni az autista gyermek befogadására, megértésére, segítésére. Ha ez sikeres, jelentős tényezővé válhatnak a fejlesztésben. A felkészítetlen vagy értetlen gyermek veszélyes lehet: típusosan áldozattá válik az autista gyermek, mert nem érti a tréfát, nem tud védekezni a csúfolás, kötekedés ellen, általában fizikailag is alulmarad. Egyesek nem értve a szociális tilalom értelmét, illetve határokat, bevonódnak "rosszaságokba" és bűnbakká válnak. A tananyag adaptálásával kapcsolatban l. autisták gyógypedagógiája. Az előrehaladás és szempontjai: Adaptált tananyag mellett is az ismeretek elsajátítása, ált.-ítása, majd gyakorlati alkalmazása a tanítási feladat, ezek hiányában nem indokolt a továbblépés. Ezek az elvárások csak a gyermek valódi képességeinek határai között teljesülnek, és megóvják a tanárt attól, hogy mechanikus tanítással látszateredményeket érjen el, amelyek az autista gyermek adaptációját nem fogják szolgálni. Kiemelkedő eredményeket lehet esetleg elérni egyes részképességek vagy speciális érdeklődés területén (pl. számítástechnika), amelyek részben jutalomként és örömforrásként használhatók, de lehetnek felnőttkori munkavégzésre is alkalmasak. Szükség lehet egyes tárgyakból való felmentésre (pl. idegen nyelv). Továbbtanulás: rendkívül ritkán, csak kiegészítő fejlesztéssel ajánlható. Szociális készségeket nem igénylő szakmára való felkészítés a védő és a speciális nev.-i szempontokat alkalmazó intézményben lehetséges. => még autizmus, autisták, => autisták gyógypedagógiája.

Balázs Anna

Szerkesztette: Lapoda Multimédia