Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Autizmus... ----

Magyar Magyar Német Német
Autizmus... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Autizmus

(gör. 'önmagára irányultság'): legközismertebb jelentése gyermekpszichiátriai: szociális, kommunikációs és fantáziával összefüggő kognitív készségek fejlődési zavara, ált. súlyos fogyatékosság. Sajátos viselkedési tünet együttesről ismerhető fel. A szót eredetileg pszichopatológiai tartalommal Bleuler alkotta 1911-ben, a skizofrén beteg jellegzetes, a külső környezettől a belső élmények felé fordulásának megjelölésére. Tágabb pszich.-i értelemben mind kóros állapotokat, mind a személyiség és a gondolkodás nem patológiás egocentrizmusát jelenti. A pszichoanalitikus szóhasználatban a libidófejlődés primer, narcisztikus szakaszát jelöli. (Mahler: "normál autisztikus fázis".) Az autizmus mint gyermekpszichiátriai fogalom Leo Kannertől (1943) és Hans Aspergertől (1944) származik, akik egymástól függetlenül az autisztikus spektrum (a "gyermekkori autizmus" főtípus és a hasonló állapotok) két altípusát írták le. Formáit ma az orvosi oszt.-ozó rendszerek az ún. " pervazív (áthatoló) fejlődési zavarok " közé sorolják, az egész személyiséget érintő jellegük miatt. A kép sokféle lehet, a fő tünetek azonban, amelyek a diagnózis alapjául is szolgálnak, azonosak: 1. A korai kezdet (valószínűleg ált. veleszületett, de értékelhető tüneteket csak 1,5 éves kor után találunk); 2. Minőségi károsodás és elmaradás három területen: reciprok szociális interakciókban (pl. metakommunikáció, kölcsönösség a társkapcsolatokban, élmények megosztása); kommunikációban (mint a beszéd funkcionális használata, pl. társalgás fenntartására, beszédritmus, hangsúly, intonáció) és a játékban (változatos és spontán szerep-, ill. imitatív játék); a viselkedés, érdeklődés, aktivitás területén (pl. sztereotip, ismétlődő jellegű, ill. azonossághoz való ragaszkodást tükröző tünetek). Az autizmus az egész életen át fennáll, az életet nem rövidíti meg. Megjelenése jellegzetesen változik az idővel ( autisták).Felismerése felnőtt korban (éppúgy, mint nagyon magas vagy nagyon alacsony IQ mellett) nehéz lehet. A későbbi diagnózis a 4-5 éves kori tünetekre támaszkodik. Mivel állapot és nem kóros folyamat, nem gyógyítható, a fejlődés, a beszéd, orvosi módszerekkel nem befolyásolható. A legsúlyosabb tünetek (pl. alvászavar, agresszió) enyhítését átmenetileg érdemes gyógyszerekkel is megkísérelni. Jelenlegi ismereteinkkel valódi prevenció nem lehetséges. A teendőkkel kapcsolatban autisták gyógypedagógiája és autisták nevelési folyamata. Az autizmus gyakoriságát a klasszikus nemzetközi adatok 4-5, a modernek 15-25 tízezrelékben jelölik meg. Mo.-on (15 tízezrelékes gyakoriságból számolva) kb. 16 000 autista személy él, közülük 3000 tizenöt év alatti. A fiúk 3-4-szer gyakrabban érintettek. Az autizmus 75%-ban társul értelmi és gyakran más fogyatékossággal, epilepsziával, és néhány ritkább, öröklődő neurológiai, ill. anyagcsere-betegséggel. Az autizmus oka, biológiai és pszich.-i alapja intenzív kutatás tárgya. Lényegének pontos megértése óriási hatással lehet gondolkodásunkra az emberi elme működésével kapcsolatban. Jelenlegi ismereteink az oki tényezőkről korlátozottak. A genetikai, vírusinfekciós, oxigénhiányos és egyéb lehetőségek közül a genetikai eredet mellett számos, gyakorlati jelentőségű tény szól. Autista gyermek testvére veszélyeztetettebb autizmusra, mint az átlagpopuláció (várható gyakoriság jelen tudásunk szerint 2%). Az érintett családokban gyakoribb a beszédfejlődési zavar, az értelmi fogyatékosság, a diszlexia és egyéb tanulási nehézségek. Az autizmussal kapcsolatos agykutatás számos morfológiai, biokémiai, szövettani eltérést mutatott ki. Egységes magyarázat még nem született. Az autizmus jelenségeit legátfogóbban értelmező pszich.-i elméletek: 1. "Tudatteória" (Theory of Mind, TOM) elmélet: az autista személy korlátozottan képes vagy nem képes arra, hogy saját, illetve más emberek mentális állapotait (gondolatait, vágyait, szándékait) megértse, s így azokról gondolkodni tudjon. 2. Centráliskoherencia -elmélet: a kívülről érkező információtömeget az autista személy nem képes vagy nem a megfelelő szinten képes egységes egészként szemlélni, benne folyamatosan rendszert, szabályt, egységes magyarázatot keresni, ami a világ megértéséhez elengedhetetlenül szükséges. 3. Emócióelmélet: az autizmus hátterében az érzelmi funkció organikus fejlődési zavara áll, ami miatt az egyén nem szerzi meg csecsemő- és kisgyermekkorában a szükséges interperszonális tapasztalatokat, így nem képes megfelelően viszonyulni személyekhez és a világhoz, hiányzik a motivációja képességeinek használatához. Végül néhány megcáfolt "elmélet" és jelenlegi ismeret az autizmussal kapcsolatban: 1. Tévhit: "Az autizmust a szülői magatartás ("frizsideranya") okozza vagy súlyosbítja." Tény: Az autizmus organikus eredetű, a környezet viselkedése nem válthatja ki! A szülő sérülhet pszichésen a rendkívül frusztráló szülő-gyermek kapcsolatban. 2. Tévhit: "Az autizmus olyan, mint egy üvegbura, amely alatt ép vagy épebb gyermek várja, hogy kiszabadítsák." Tény: Az izolációt, a kapcsolatok hiányát a gyermek valódi fogyatékossága okozza, nem kiszabadítani kell, hanem tanítani. 3. Tévhit: "Tudja, csak nem akarja csinálni." Tény: Jellegzetesek a szélsőségesen egyenetlen képességek. A szigetszerűen ép vagy kiemelkedő teljesítmények mellett a "nem mutatott" képességek hiányoznak. 4. Tévhit: "Minden autista ép intellektusú, de IQ-ja nem mérhető." Tény: Az autizmus mindenféle intelligenciaszint mellett előfordul. A képességek a gyermek szintjéhez választott és autizmusának megfelelő tesztekkel mérhetőek. 5. Tévhit: "Az autizmus a skizofrénia legkorábbi megjelenési formája." Tény: a két tő különálló kórkép; elkülöníti egymástól a gyakoriság, megjelenés ideje, lefolyás, tünetek és családi anamnézis is. 6. Tévhit: "Az autizmus pszichózis, azaz elmebetegség." Tény: Nem betegség, hanem fogyatékos állapot: az alapprobléma állandó, a változások, a fejlődés egyéb körülményekkel függenek össze. autisták, => autisták gyógypedagógiája, autisták nevelési folyamata - Ir.: Balázs A.: Az autizmus korszerű szemlélete. Orvosi Hetilap, 1991.; Frith, U.: Autizmus, a rejtély nyomában. Bp. 1991.; Betegségek Nemzetközi Osztályozása. BNO 10. Bp. 1994.

Balázs Anna

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is