Autonómia a felsőoktatásban

A felsőokt.-i intézmények (egyetem) célkitűzéseik biztosítása érdekében mindig törekedtek az önálló, autonóm működési feltételek megteremtésére. Bár a felsőokt.-i intézmények az elmúlt évszázadokban sokféle módon értelmezték és alkalmazták az autonómiát, a legfontosabb törekvés mindig a tanulmányok - legalább relatív - szabadsága volt. Az autonómia a felsőoktatásban napjaink értelmezésében (=> felsőoktatási törvény) azt jelenti, hogy a felsőokt.-i intézmény dönt minden olyan - az intézményre vonatkozó - ügyben, amelyet magasabb jogszabály nem szabályoz. Ezek a döntési jogkörök kiterjednek a szerv.-i működési rend önálló kialakítására, az oktatók, kutatók, vez.-k kiválasztására, figyelemmel bizonyos tv.-es feltételekre. Az autonóm jogok keretében határozzák meg a felvételi követelményeket, létszámokat, a ttv.-eket, a tananyagokat, a képzési programokat, az ezt tanúsító diplomák, szakképesítést igazoló dokumentumok tartalmát. Az autonómia keretében határozzák meg a felsőokt.-i intézmények a tud. kutatási programokat, az intézmény részére rendelkezésre álló pénzügyi és egyéb források felhasználását, a nemzetközi kapcsolatokat a => doktor i (PhD) fokozat odaítélését, => a habilitáció s eljárás lefolytatását. - Ir. A felsőoktatás és az állam. Összehasonlító tanulmányok a felsőoktatás állami irányításának köréből. (Szerk. Számel K.) Bp. 1990.; Ladányi A.: A felsőoktatás irányításának történeti alakulása. Bp. 1991.; Hamza G.: Az egyetemi autonómiáról. M. Felsőokt. 1992. 1.

Völgyesy Pál

Szerkesztette: Lapoda Multimédia