Avdejev

(ejtsd: avgyejev) Vasziljevics Mihály. orosz iró, szül. 1821 -szept. 22. (ó-napt.) Orenburgban; megh. Péterváron, 1877 febr. 1. Apja tehetős ural-vidéki kozák volt s jó nevelést adott fiának, aki mérnökséget tanult s állami szolgálatba lépett, majd 1852. kapitányi ranggal kilépett a polgári életbe, megtelepedett az apja által ráhagyott faluban és az irodalomra adta magát. Külföldön közeli ismeretségbe jutott Turgenjevvel. Sok regényt és elbeszélést irt. Nem volt nagy tehetsége, de műveit rokonszenvesekké teszi a meleg emberszeretet. Első regénye volt a Tamarin, mely voltakép közös neve három kisebb összefüggő regényének: Varinjka, Zapiszki (feljegyzések) s Tamarin és Ivanov. e regényével egyszerre hirnévre tett szert és kedvencévé lett az orosz közönségnek. Többi szintén igen jól fogadott művei: Podvodnyj kamenj (Vizalatti szikla., amelyben igen merészen a szabad szerelem mellett kardoskodott), Mezsdú dvuh agnjej (Két tűz között, amely azonban már nem ért nagyobb sikert): egyéb művei: V szorokovyh godah (A negyvenes évek), amelyben az akkori irodalmi életet rajzolja élénk szinekben, Russzkoje obscsesztvo v gerojah i gerojinah llteratury (Az orosz társaság az irodalom hőseiben és hősnőiben). Művei mindig érdekesek maradnak mint a korabeli viszonyok, szokások és tipusok rajzai.

Forrás: Pallas Nagylexikon