Brug. (állat), a szárnyas kagylók (Aviculidae) egyik neme,
amelynek fajai a hites keleti gyöngyöket termik. Kagylói többé-kevésbbé
egyenlőtlenek, levelesek, betü l gyöngyházfényüek; bal kagylójuk ívesebb, mint
a jobb; tárószegélye egyenes, mindkét végén szárnyforma nyujtványba megy ki,
mindkét oldalán gyenge főfog emelkedik; a jobb kagylótélben a kis mellső
nyujtvány alatt a byssus-mirigy befogadására szolgáló kimetszés van. Ez idő
szerint 25 élő faja ismeretes, valamennyi a meleg tengerekből. Legnevezetesebb
faja a gyöngytermő A. (A. v. Margaritana margaritifera L.) kagylója
körös-négyszögü, gyengén fejlett hátulsó nyujtványokkal, zöldesbarna, fehér
sugarakkal és pikkelyforma, koncentrikus levelekkel; 15-30 cm. hosszu; az
Indiai óceánban él; egyik rokon faja Amerika partjain s nevezetesen Nyugatindiában
tenyészik. A tőlük termelt gyöngyök miatt igen keresettek és nagy becsben
állanak. A Földközi tengerben az európai gyöngytermő A. (A. tarentina Lam.) él,
amelynek gyöngyei azonban értéktelenek. A gyöngyök gyöngyházból állanak, amely
azonos a kagylók héjainak belső fölületet bevonó gyöngyházréteggel. Sokáig nem
tudták megfejteni a gyöngyök keletkezését, ma már azonban tudják, hogy úgy
keletkeznek, hogy a kagylók és köpeny közé jutott idegen testeket,
homokszemeket, más állatok apró peteit stb. a gyöngyház körülnövi. Már a régi
rómaiak is tudták különben azt, hogy ha a gyöngytermő kagyló héjait
átlyuggatják, vagy azokba idegen testeket bocsátanak, pár év mulva gyöngyök
lesznek belőlük és Keletindiában most is követik ezen eljárást. A gyöngyök
rendesen a köpenyben képződnek, de képződhetnek a test más részeiben, sőt még a
szívburokban is. Halászatukat buvárok végezik az úgynevezett
gyöngykagylóterületeken amelyek 6-15 fonál mélységben terülnek el s a parttól
néha 5-6 mértföld távolra faküsznek. A kihalászott kagylókat aztán partra
szállítják, a levegőn rothadni hagyják s csak azután szedik ki belőlük a
gyöngyöket. Megtörténik, hogy 20-30 kagylóban sem találnak gyöngyöt, mig néha
egyben 20-at is. Magukat a kagylókat is értékesítik s különösen a gyöngyházat
dolgozzák ki; az értékteleneket födélcserép gyanánt használják.
Legnevezetesebb gyöngykagylóterületek Ázsiábán a persa öböl
Bahrem és Ormus szigete mellett vannak, ahol 30,000 ember halászgat és mintegy
400 ezer font sterling jövedelemre tesz szert évenkint, továbbá Cejlon sziget
nyugati partjain, hol az angol kormány halásztat. Amerikában legnevezetesebbek
a nyugatindiai partokon a mexikói s a kaliforniai öbölben fekvő területek. Az
egész földön évenkint mintegy 20 millió gyöngykagylót halásznak, de alig egy ötödrészében
találnak értékes gyöngyöket. a gyöngyök értéke nagyságuktól, formájuktól,
szinüktől és fényüktől függ; vannak szurokfekete, zöld, vörösbarna, rózsapiros;
ibolyaszínű, világoskék gyöngyök is, melyek közül Európában a fehérek,
Cejlonban a rózsapirosak, keleten a sárgásba játszók a legkeresettebbek.
Európában a legszebb keleti gyöngye II. Fülöp spanyol királynak-volt; ez 250
kacatot nyomott, s galambtojás nagyságu
volt. Csökkenti a keleti gyöngyök értékét az, hogy évszázadok folyamában
elveszítik fényüket. Vannak mesterséges gyöngyök is, amelyeknek készítését
IV.-ik Henrik korában Jacquin találta fel; e gyöngyöket üvegből csinálják s a
küsz nevü hal (Alburnus) ezüstös pikkelyeiből készített folyadékkal, az úgynevezett
keleti gyöngy-esszenciával adják még gyöngyházfényét.
Forrás: Pallas Nagylexikon