Azázél

Mózes III. k., 16, 11. s köv. v. szerint a hosszu napon a zsidók, mig az áldozati kultusz fanállott, két bakkecskét hoztak áldozatul, amelyekre azután a főpap sorsot vetett. Az egyiket föláldozta az istennek, a másikat pedig elküldötte a pusztába «Azázélnak». A szó magyarázatában eltérők a nézetek. A zsidó magyarázók közül legtöbben egy nagy hegy nevének tekintik v. nem tekintve tulajdonnévnek «elküldendő»-vel magyarázzák, ill. fordítják (ha-mistalléach, gör. apopompaiosz, aperchomenosz). Az utóbbi után indultak némely egyházatyák, így Jeromos is. Ugyanezen a nézeten van Luther. Mindannyian abból indultak ki, hogy a szentirás nem érthet Azázél alatt valamely szellemet, mert nem ismerhet el ilyet hatalomnak az istenen kivül, különösen amidőn bűnbocsánatról van szó. A pusztába küldött bakkecske csak azt jelképezi, hogy az isten az ő népének bűneit eltávolítja hozzáférhetetlen helyre (innen a bűnbak kifejezés), Némely bibliamagyarázók ezzel szemben A.-t egy pusztai gonosz szellem nevének tekintik, a bakkecske elküldése pedig szerintük egy régi népszokás maradványa.

Forrás: Pallas Nagylexikon