Azázél
Mózes III. k., 16, 11. s köv. v. szerint a hosszu napon a
zsidók, mig az áldozati kultusz fanállott, két bakkecskét hoztak áldozatul,
amelyekre azután a főpap sorsot vetett. Az egyiket föláldozta az istennek, a
másikat pedig elküldötte a pusztába «Azázélnak». A szó magyarázatában eltérők a
nézetek. A zsidó magyarázók közül legtöbben egy nagy hegy nevének tekintik v.
nem tekintve tulajdonnévnek «elküldendő»-vel magyarázzák, ill. fordítják
(ha-mistalléach, gör. apopompaiosz, aperchomenosz). Az utóbbi után indultak
némely egyházatyák, így Jeromos is. Ugyanezen a nézeten van Luther. Mindannyian
abból indultak ki, hogy a szentirás nem érthet Azázél alatt valamely szellemet,
mert nem ismerhet el ilyet hatalomnak az istenen kivül, különösen amidőn
bűnbocsánatról van szó. A pusztába küldött bakkecske csak azt jelképezi, hogy
az isten az ő népének bűneit eltávolítja hozzáférhetetlen helyre (innen a
bűnbak kifejezés), Némely bibliamagyarázók ezzel szemben A.-t egy pusztai gonosz
szellem nevének tekintik, a bakkecske elküldése pedig szerintük egy régi
népszokás maradványa.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|