Báb

Baba: ember formájú figura, játéktárgy, rituális eszköz. Eredetileg mágikus hiedelmekkel, szertartásokkal, eljárásokkal állt kapcsolatban. Jelentős szerepe van a term.-i népek életében, a népszokásokban, ahol rituális drámákhoz, varázsláshoz használják. Kezdetben a báb és a szobor lényegében azonos tárgyak voltak: a szakrális szobrokat éppen úgy etették, öltöztették, mosdatták, mint a gyermekek a bábokat. Sok kultúrában a báb átvette az emberáldozat szerepét (kiszebábu, pünkösdi zöldember, búzababa), a szerelmi vagy rontó varázslat eszköze (helyettesíti azt, akire a varázslat vonatkozik), ill. a túlvilágon helyettesítette, vagy szolgálta az elhunytat (usebti, szolgaszobor). A bábbal való játék minden népnél, minden korban fellelhető. Számos ókori darab került elő mezopotámiai, egyiptomi, görög, római és indiai sírokból. A bábkészítés a népi kultúra része volt: fakanálból, kukoricacsutkából, fából készültek a falusi gyermekek bábi. Az iparszerű bábgyártás Nürnbergben kezdődött a XV. sz.-ban. Kezdetben papírmaséból, rongyból, majd porcelánból készültek, majd a XX. sz.-tól kezdve a hagyományos anyagokat kiszorította a kaucsuk és a műanyag. A század első évtizedeiben rendkívül értékes játék volt az alvóbáb, amelynek egyszerű mechanikus szerkezet nyitotta-csukta a szemét. A század derekától jöttek divatba a fésülhető, beszélő, síró, egyre naturálisabbá váló bábok. A gyermekjáték célját szolgáló bábok hagyományosan a K. Lorenz által felfedezett, gyengédséget keltő ún. neoténiás, gyermekded formájúak: nagy a fejük, a szemük, törzsük rövid, végtagjaik rövidek. A néhány évtizede divatba jött Barbie baba nem ilyen típusú, a film és a reklám sugallta ideálokat testesíti meg. - Ir. Eigen, M.-Winkler, R.: A játék. Bp. 1983.

Run Ágnes

Szerkesztette: Lapoda Multimédia