Babarcy-család

(báró). R. kat. csongrádvármegyei nemes család, mely az ötvenes évek közepén báróságot nyert. Első ismert törzse a családnak Babarci, másként Babarchich István, kit 1681-ben I. Lipót magyar nemességre emelt. Másodunokáját, Ferenc szegedi lakost fiával. l. Imrével 1777-ben Csongrád vármegye nemeseknek ismerte el s nemesi bizonyítványukat kihirdették. Ez utóbbinak unokája, Antal (l. alább) és Imre (l. alább) a családot bárói rangra emelik.

1. B. Antal báró, az 1848. évben az országgyülési konzervativ párt egyik vezére, szül. Budán, 1813 febr. 12., megh. 1881 jun. 13. Iskolái végezte után Csongrád vármegyét szolgálta, majd a kir. helytartótanácsnál vállalt titkári hivatalt. 1847-ben a választások előtt tanácsossá léptették elő, és a választásnál sikerült Csongrádmegyében, Klauzál Gáborral, az oppozició egyik vezérférfiával szemben többséget nyernie. Az országgyülésen minden kimélet és tekintet nélkül mint a kormány előharcosa lépett föl és az adminisztrátori kérdés felől keletkezett nagy vitában szinte vezérszerepet játszott. Népszerüséget azonban saját párthiveinél sem ért el. Széchenyi őt egy ik levelében exosusnak, gyülöletesnek nevezi. A márciusi forradalommal csillaga letünt. 1849 elején Windisch- Grätz herceg seregének élelmezési biztosa lett. Az abszolut kormány megjutalmazta szolgálatait: a dunántuli (soproni) urbéri törvényszék elnökévé tette. Később mint a kőszegi kerületi tábla elnöke működött.

2. B. Imre báró, szül. 1819., megh. 1881 dec. 21. Antal bátyjának nyomdokait követte. A szabadságharc alatt a császári hadseregben küzdött s nyiltan kimondta: «Szégyenlem, hogy magyarnak születtem.» A szabadságharc bukása után a császári katonai irodában nyert alkalmazást s egy német röpirattal: Bekenntnisse eines Soldaten tette nevét ismertté s honfitársai előtt népszerütlenné, mert nyiltan ama nézet mellett küzd, hogy a katonai uralomnak a lefolyt események következteben Ausztriában tulsulyban kell lennie, mert itt alkotmányos reformok nem lehetnek. E röpirat megjelenése után gyorsan emelkedett katonai pályáján; nemsokára cs. kir. őrnaggyá, 1853. alezredessé nevezték ki. Utóbb altábornagyságra emelkedett s az arcier-testőrség parancsnoka lett.

Forrás: Pallas Nagylexikon