Babócsay

régi magyar család, melynek tagjai főleg a XVI. században a hadi pályán tüntek ki. B. Tamás 1587-ben elfoglalta Koppány várát. B. Ferenc keszthelyi, majd 1683-1692. veszprémi várkapitány. B. Izsák 1695-től a tarcali fiskális szőllők inspektora és Tarcal város jegyzője. Fata Tarczaliensia c. munkájában Tarcal viszontagságait igen élénken irta meg; Rumy történelmi és nyelvészeti magyarázatokkal kisérve kiadta 1815-ben a Monumenta Hungariae I. kötetében. B. Farkas részt vett 1742-ben a déli bajorországi hadjáratban és 1745-ben Nordheimnál tanúsított vitézségeért ezredparancsnokká nevezték ki. A hétéves háborúban lovashadtest élén állott; legfényesebb hadi tette Berlin megrohanása volt, mi közben sebet kapott és meghalt.

B. Ferenc (nagyszarvi nemes), a föntemlített Ferenc fia. Az ifju Ferenc, Pál testvérével együtt a császári hadseregbe lépett. 1703., midőn II. Rákócy Ferenc a nemzet elnyomott szabadságáért fegyvert fogott, B. elhagyta a császári sereget s a fejedelem hűségére tért. Később ingadozó hűségénél fogva ismét visszatért a császáriakhoz. Mint labanc Pápa várával együtt a kurucok kezeibe került. A foglyul esett B.-t Bottyán tábornok Bercsényi fővezérnek adta át, de ekkor, mint kortársai feljegyezték róla, megbánva hazafiatlan tettét, Bercsényi szabaddá tette, s e perctől fogva nem habozott többé és állhatatos híve maradt a szabadság ügyének. Mint kuruc tábornok 1710-ben Romhánynál esett el.

Forrás: Pallas Nagylexikon