Bábolna

1. puszta Komárom vmegye gesztesi j.-ban, Banához tartozik, Kisbértől egy órai, a nagyigmándi vasúti állomástól félórai távolságra, posta- és távíró-állomás. A puszta az itt levő állami ménesintezetről nevezetes. A ménesbirtok területe 4098 hektár, mely az egyes művelési ágak szerint következőleg oszlik el: belső telek 112 hektár, szántóföld 3092 ha. legelő 68 ha., rét 271 ha., erdő 352 ha., szegély 39 ha., út 108 há., kert 2 ha., terméketlen 19 ha., a ménes használatában van 35 ha. Az átlagos termés 1876-1884. hektáronként 466,5 kg. búza, 466,9 kg. rozs, 509,4 kg. zab és 1008 kg. csöves tengeri volt. A B.-i ménes 1789-ben alapíttatott, túlnyomóan magyar, erdélyi és beszarábiai kancákkal, melyekre mindjárt eleintén keleti jellegü méneket használtak, benne 1816 óta csak arab telivér és félvér lovakat tényésztenek s a cél: keleti jellegü, de nagyobb testü félvér lovak előállítása. E célból keletről több mint 20 ízben hoztak be eredeti arab tenyészanyagot, úgyhogy a ménes fennállása óta 1884-ig a behozott eredeti kancákon kivül összesen 76 eredeti arab mént használlak a keleti törzs megalapítására. 1884 végén volt 514 drb. ló, melyekből a tényésztörzset képezte 4 arab telivér mén és 23 darab ugyanolyan kanca, továbbá 3 arabfélvér mén és 117 kanca; 1885 augusztusban közvetetlenül Arábiából hoztak be 4 mént és 5 kancát. 1889 végén a lóállomány 409 volt, törzsmén 7, anyakanca 172. E ménesben Magyarország fenntartja az Európában mindinkább ritkuló tiszta keleti vérü tenyésztést, melyre az országnak annál inkább szüksége van, minthogy a nép kezében levő tenyészanyag túlnyomó része keleti származásu, s ez az anyag tapasztalat szerint főképen a nem éppen dús legelőjü és szélsőségekre hajló éghajlatu vidékeken legbiztosabban a homogén származásu arab faju ménekkel javítható. A ménes tulajdonképeni célja keleti jellegü, de nagyobb testalkatu, nagyobb tömegü arab félvér lovak előállítása lévén, a többi telivér kanca félvér ménekkel fedeztetik. A B.-i arab félvér anyag magassága 156-165 cm., átlag 158 cm., az itt nevelt mének többségét az alföldi megyékben és Erdély sík részein alkalmazzák. A ménest jelenleg egy méneskari alezredes parancsnoksága alatt 4 méneskari tiszt, 1 orvos s 3 állatorvos kezeli; a legénység 165 emberből áll. Jelentékeny a ménes tehenészete, melyet a földművelési minisztérium a belföldön beszerzett állatokból alapított; tenyésztenek itt berni szarvasmarhát tejelés és fiatal tenyészállatok nevelése céljából, azután gyapjútermő (fésűs merino) és hústermelő angolvérü húsjuhok) juhokat. A tenyészmarha állománya 1884 végén 2 drb. tenyészbika és 60 tehén, az ivadékkal együtt 158 drb.; 1884-ben a tehenészet egy része (berni tehenészet) a fagarasi ménesbirtokra helyeztetett át; az összes tényész-juhállomány 1453 drb. Hizlalva eladatott 176 drb. szarvasmarha és 3110 juh. E birtokot egy igazgató vezetése alatt 11 tisztviselő kezeli; a cselédség és kézmüvesek rendszeresített létszáma 251 ember, az igáserő 63 drb. ló és 308 drb. ökör. Fenntart a ménesbirtok saját területen egy népiskolát 2 tanítóval és 1 tanitónővel. 1849-ben Ottinger tábornok itt győzelmet aratott a magyarok folött. V. ö. Ordódy Lajos, A magyarországi állattenyésztők kalauza, Budapest, 1884. Hunfalvy Janos, Egyetemes földrajz, Budapest. 1886. II. 337.

2. B., kis község Hunyad vármegye algyógyi j., 932 o. lak., kev. m. izr.; határában langyos fürdő és barlang. Ny-i szélén Rápolt felé római település nyomai. Itt vezetett el a római ui. 1443. a Rápoltiak birtoka. Birtokosai közül a históriában szerepelt Naláczy István elébb Barcsay Ákos hive (Bethlen M. szerint cirakja), Apaffy Mihály aludvarmestere, főudvarmestere és meghittje, ki e réven nagy befolyást gyakorolt és szép birtokokat kapott Hunyad s Zaránd vármegyében 1678. Hunyad- Zaránd főispánja, a dévai vár kapitánya, Bánffy Dénes és Béldi Pál sorsának fő-főtényzője. Késő vénséget érve 1702. halt el s ugy az ő mint 1688. elhalálozott nejének (toronyfalvi Tornya Borbála) siremléke máig is megvan. Naláczy idejében Apafi fejedelem is gyakori vendége volt B.-nak. Bábolnát rövid ideig 1632 tavaszán és nyarán Széchy Mária, a murányi Vénus lakta első férjével, Bethlen Istvánnal. Rákóczy György fejedelmet is sokszor fogadta vendégül. Naláczy István fia Lajos, Apafi főasztalnoka. I. Lipót alatt főkormányszéki titkár, 1709-től Hunyad vm. főispánja szintén ott tartotta udvarát. Századunk elején itt lakott Naláczy József (megh. 1822 ápr., 83 éves korában) cs. és kir. kamarás Zaránd vm. főispánja, ki irodalommal is foglalkozott (főképen gunyiratai közkézen forogtak). Legutóbb gr. Bethlen Olivér (megh. Velencében 1892.) bírta neje, Naláczy Jozefa révén.

3. Tisza-B., nagyközség Borsod vm. mezőcsáti j.-ban (1891) 776 magyar lakossal. A Szil nevü homokdombon sok régiséget (nyakékszereket, gombokat, cserépedényeket, pénzeket stb.) találnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon