Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Babszem Jan... ----

Magyar Magyar Német Német
Babszem Jan... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Babszem Jankó

v. Borsszem J., Bors Jancsi (Erdélyi, Közm. 22.), Hüvelyk (Hüvők: Ipolyi, Magy. Myth. 113.) Matyi (Zalamegyében Hőköm illetve Hüőköm Mátyás), egyebütt Kökény Matyi (Gál, Magyar népmesegyüjtemény, III., 37.), Máknyimák (Erdélyi, Közm. 283.), Pilinkó (Tilinkó és Kilinkó változatokkal), Bakarasznyi és Bakonyszegi, Lyüki, népmeséink egyik legkedveltebb alakja, melynek parányi termetével óriási erőt és ravasz furfangosságot egyesítő csodás természete a róla szóló, többnyire burleszk komikus veszedelemmel járó kalandokból is kitetszik még, arra engedve következtetni, hogy e piciny mesehős valamikor előbbkelő helyen állott a róla regélő népek mitologiájában. Magyar neveinek legnagyobb része találkozik más népek analog mesehőseinek neveivel. Igy a mi Hüvelyk (v. Hőköm) Matyink a német Däumling (Daumerling, Daumgross, Daumesdick és Daumenlanger Hans) párja vezetéknevében, mig keresztneve úgy ezétől, mint a francia Jean Pouçot (közönségesebben csak Petit Poucet) János és az angol Tom Pouce v. Tom Thumb Tamás nevétől elüt. Megegyezést mutat azonban a mi Babszem és Borsszem Jankónk meg Bors Jancsink keresztneve az épp említettekével. Egészen sajátunknak látszik a Máknyimák érdekes fokozást kifejező neve s a szintén parányiságot jelentő Pilinkó, melynek a részben már nem is e körbe tartozó mesékben előforduló Tilinkó és Kilinkó talán csak változata. Nem találunk analogiát a Kökény Matyi vezetéknevére sem, holott a Babszem párja megvan a portugál Manoel Feijao vezetéknevében, a. Borsszemé pedig a francia tájszólási Peperelet-ben. Közel jár az utóbbiakhoz a gyakori «Borsószem» elnevezés is, melynek kivált olasz változatai számosak (Cecino, Cicille, Cicireddu stb.). Ide tartozik az újgörög Félborsó és az ezzel egyjelentésü török Leblebi is. A francia Gros d"in pion (Gros d"un poing) és a baszk Ukailtcho «ökölnyi»t, az olasz Deto grosso pedig «nagyujjnyi»t (tehát ismét «hüvelyknyi»-t) jelent. A mi Máknyimákunk picinységével versenyez a portugál és katalán Kásaszem. Bakarasznyi, mely alatt «kisebb (a szétfeszített hüvelyk és a mutató ujj, nem pedig az előbbi és a kis ujj közé fogható) arasznyi»-t kell értenünk, legközelebbről a cseh pidimuzik (arasznyi emberke) törpe-névvel rokon. A «hüvelyknyi» (vagy legalább «ujjnyi») méret törpékre alkalmazva már az ó-görög mitologiában is előfordul az idai Daktylosok, az «ökölnyi» pedig a Pigmaiosok nevében (l. ezeket).

A B.-ról szóló mesék az egész földkerekségen el vannak terjedve s mindenütt ugyanazon motivumoknak több vagy kevesebb változatossággal egybefűzött sorozatát mutatják. Ezek főbbjei a következők: meggondolatlannl kiejtett gyermekáhító kivánság, mely szószerint teljesűl s ebben a mesehős törpeségének oka; az apró emberke különféle, többnyire nevetséges bajjal járó kalandjai, melyekből vagy óriási erejével, vagy ravaszságával menekül, kivételesen ezen kalandok reá nézve végzetésekké is lesznek; ha nagyobb (rendes emberi termetü) testvérek társaságában lépteti fel a mese hősünket, akkor részben már más mesecsaládba csap át, valamint mindamaz esetekben is, ahol a kis vitéz óriási ereje komolyabb vállalatokban mutatkozik, mert ezek többnyire csak a Medve Jankó v. nálunk Fehérlófia s a vele rokon mesehősök tetteinek az óriásról ennek végletes ellentétére való átruházásai. Egyike a jellemzőbb motivumoknak a B. egyideig valamely marha (ökör, tehén vagy ló) fülében, olykor pedig beleiben rejtőzése. Az első esethez még egy vonás szokott járulni, mely az összehasonlító mitologia némely művelőjét arra a feltevésre indította, hogy kis mesehősünket egyfelől a göncölszekérről világszerte elterjedt és szintén feltünő analogiákat mutató népies képzetek egyikével, a nevezett csillagkép hét fényes csillaga mellett (a rúd második csillaga fölött) látható gyenge fényü csillag (az Alkor, vagy Saidak) Hajcsár (nálunk Kisbéres, l. o.) nevével hozza kapcsolatba; másfelől pedig a görög Hermés gyermekkori kalandjával (melyet az ezen isténségről szóló homérosi himnusz énekel meg) állítsa párhuzamba az igavonó állat fülében dudorászó vagy fütyörésző legényke alakját. A göncölszekerével kapcsolatba hozható B.-mesékről egész tanulmányt irt Gaston Paris: Le Petit-Poucet et la Grande Ourse, Paris, Franck, 1875, amelynek egyes tételei azonban tetemesen módosulnak az azóta közölt idetartozó nagyszámú meseváltozatok következtében. Ami jellemzőbb B.-meséink közüi álljanak itt p. Arany László, Ered. népm., 17.; Gál fentidézett meséjén kivül az ő gyüjteménye III. kötetének 37. meséje (Kökény Matyi); Istvánffy Gyula, Palóc mesék a fonóból c. gyüjteményének 2. meséje (v. ö. Istvánffy, Egy török és egy palóc népmese rokonsága, Etnográfia I., 223. és ehhez: Katona, Megjegyzések a török-palóc párhuzamra, u. o. 227. és 364.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is