Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Bacon Franc... ----

Magyar Magyar Német Német
Bacon Franc... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Bacon Francis

(ejtsd: békn) Az ujkori gondolkodás egyik nagy alakja, Anglia kancellárja, szül. Londonban 1561 január 22, megh. 1626 ápril 9. Tizenkét éves korában a cambridgei Trinity college-be lépett és 1575. hagyta el az egyetemet. Mint tizenhat éves ifjú meglátogatta Párist; két évig maradt Franciaországban, hol ifjú és fogékony lelkére az idegen ország politikai és tudományos mozgalmai erős behatást tettek. 1580. a Gray Innbe lépett, hogy ügyvéddé, majd biróvá lehessen, 1585. elnyeri a bencheri rangot, már ekkor az alsóház tagja. Ez időben ismerkedik meg Essex gróffal, Erzsébet királyné hires kegyeltjével, kitől 1800 font értékü birtokot kap ajándékba, hogy anyagilag függetlenebb viszonyok közé juthasson. Midőn később Essex meggondolatlanul egy összeesküvés fejévé lesz, bírái közt B. a fővádló szerepét viszi, ugyancsak B. írja meg Essex kivégeztetése után az összesküvés történetét s bizonyítja az ítélet igazságosságát. 1605-ben B. kiadja első nagyobb művét: Két könyv a tudományok haladásáról Jakab királynak ajánlva. Barátjaival tudatja, hogy minő célja van művével. Megelégszem, írja, ha derekabb embereket munkára hívok, hasonlóan a harangozóhoz, ki először van talpon, hogy másokat a templomba szólítson. Hosszas sürgetes, megalázkodás és könyörgés után 1607-ben fősollicitorrá, független és gazdag emberré lett, évi jövedelme csaknem 5000 font volt. A tudománynak szenteli ideje java részét, de nem feledi el a hivatali emelkedést sem. 1611. koronaügyvéd lett (Attorney-General). 1617-ben főpecsétőrré lesz, egy évvel később elnyeri a kancellári címet s fél évre rá verulami báróvá emelik. 1620 októberében a Novum Organum lát világot, azon mű, melyen csaknem harminc évig dolgozott, 1621-ben B. St. Albansi viscounttá lesz. Három nappal a be iktatási szertartás után ült össze a parlament, mely a kancellár megható bukását okozta. Vádak emeltettek B. ellen, hogy rossz tanácsadója a fejedelemnek a patensek osztogatásában s hogy pénzt fogadott el a peres felektől. A vizsgálat nagy visszaéléseket talált, melyek mind B.-t terhelték s elitéltetése kétségtelen lett. A lordok háza B.-től teljes és kimerítő vallomásokat követelt s a kancellár be is vallotta, hogy ajándékokat fogadott el, de itélethozatal után. E vallomás után 40,000 font pénzbírságra s a király tetszéseig tartó fogságra ítelték. Képtelennek nyilvánították minden állami vagy községi hivatalra s egész életére kizárták a parlamentből s az udvar köréből. Két nappal később szabadon bocsátották, elengedték neki a pénzbirságot, megengedték, hogy Londonba visszatérjen (1622); a király 1200 fontnyi nyugdijat adott neki s 1624. ismét meghivta a lordok házába, ahol B. azonban nem jelent meg. Ezentúl B. testben és lélekben megtörve, minden idejét a tudományoknak szenteli. Meg-megkisérti egy-egy alkalmas pillanatban, hogy a nevén és becsületén esett csorbát kifenje, de fáradozása sikertelen maradt, míg egy fizikai kísérlet közben meghülvén, egyheti betegeskedés után meghalt. B. semmi esetre sem volt tiszta jellem, de tekintetbe veendő, hogy az ajándékok elfogadása akkor az angol tisztviselőknél közönséges dolog volt. Bukását inkább politikai okok idézték elő; nem volt rosszabb másoknál, kiknek semmi bajuk sem esett, de őt szemelték ki áldozatnak. A mai kor B. értelmi erejéhez méltó mértéket alkalmaz erkölcsi minőségének megítélésére, de ha a körülményeket nem vesszük tekintetbe, mégis igazságtalanok volnánk emléke iránt.

B. 1607 körül készült el az Instauratio magna tervével s ez időtől fogva összes tanulmányait e nagy rendszer keretébe illeszti. Régibb dolgozatait az 605-ben kiadott művét: Két, könyv az isteni és emberi tudományok haladásáról, újra átnézi, bővíti és rendszerébe alkalmazza. Ez utóbbi munka második könyvét nyolc könyvre bővíti s ily alakban az Instauratio Magna első részét képezi, második része a Novum Organum; harmadik része: Phaenomena Universi; negyedik része: Scala Intellectus; ötödik része: Prodromi; hatodik része: Philosophia secunda. E részek közül B. egyiket sem fejezte be, még a Novum Organum is töredék maradt. Szorosan vett filozofiai művein és természettudományi értekezésein kivül B. másnemü munkákat is írt. Szépirodalmiak: Az Essayk, a Régiek Bölcsesége s egy töredék a Jó és Rossz színeiről, ezenkivül mindenféle gyüjtemények az illemformák és udvariasságokból, elmés történetecskékből, mondákból. Történeti művei közt első helyen áll VII. Henrik története, továbbá Erzsébet királynő emlékezete, Nagy Britannia történetének kezdete. Van még néhány vallási tárgyu ésjogtudományi műve is, ilyenek: Szent elmélkedések, A hitvallomás, A törvény szabályai és A törvény bizonyitékai. Anatomia comparata című munkájában alapját vetette meg a későbbi kórboncolástannak; hangsúlyozta az állatkísérletek és a gyógyszerek metodikus vizsgálatának fontosságát. Higienikus tekintetben fontosak nézetei a testgyakorlatokról, a mesterséges ásványvizekről és a tápszerek mennyiségéről.

B. filozofiai munkássága nem alkot határpontot a tudományos gondolkodás fejlődésében, azonban e körülmény nem csökkenti érdemeit a filozofia történetében. Kapcsolatba hozzák nevével a tapasztalati és induktiv módszer reformját, az ujabb természettudományok atyjának nevezték, de e túlzott fölfogások vizsgálatánál kitünt, hogy módszere nem vezetett semmi nevezetes fölfedezésre, de nem is vezethetett. De egy nagy eszme vonul át minden munkáján, ez eszme dicsősége fűződik nevéhez, bár nem ő valósította meg. Ez eszme szerint első lépés a tudományokban a tények rendszeres, hosszas vizsgálata legyen; mig ez híven és részrehajlatlanul meg nem történt, a tapasztalat és óvatosság minden lehető őrködése mellett, addig minden általánosítástól, merő okoskodásból eredő fölfogástól tartózkodni kell; ily eljárás biztos, sikeres s kutatás közben alig képzelt eredményekre vezet. Erős hit, szenvedély és ihlet hangján hirdette e tant, de nem volt meg benne az alkotás eleme, a gyakorlati kivitelre szükséges erő és kitartás.

Rabja maradt egész életén át a behatásoknak, melyeket a tudományok állapota s a tudósok szőrszálhasogató eljárása az ifjúra tett. A Partus Temporis Masculus gondolatától, hogy kora nagyművét megteremtse, soha sem tudott megválni. Egyetemest, nagyot, a mult hagyomány aitól függetlent s a jövőre irányadót akart alkotni. A részletek aprólékosságától elfordult, mert lelkét eltöltötte az «organum», «formula», «clavis», «ars ipsa interpretandi naturam», «filum Labyrinthi» gondolata, mely minden részletet nagy könnyen meg fog igazítani, minden kérdést megfejt, a tehetségek különbségeit ki fogja egyenlíteni, minden homályt eloszlat, ugy hogy mindenki számára egyformán nyitva áll majd az igazság, a boldogulás és jólét útja vagy a mint az ő korában mondták, eljő a Regnum Hominis. A cél képtelen volta B.-t sok hiú kisérletre, merész következtetésre ragadta, melyeknek a mai tudomány semmi hasznát sem veheti. Másrészről azonban minden iratát oly szellem lengi át, mely minden későbbi kutatásnak és haladásnak éltető elemévé lett. A tudományokjövőjébe vetett rendíthetetlen bizalma, szenvedélyes s mégis gondolat- s eszmeébresztő támadásai a hamis tekintélyek ellen, a tudományok méltóságáról és kötelességeiről táplált erős hite átszállott az utókorra, ösztönül és buzdításul szolgált a későbbi utókorra. B. összes műveit kiadták: Blackbourne 1730., Montague 1825-ben és 1835-ben s végül a legujabb, de egyszersmind a leggondosabb és legteljesebb kiadást Ellis, Spedding és Heath 1857- 1874., tizennégy kötetben.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is