Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Bács-Bodrog... ----

Magyar Magyar Német Német
Bács-Bodrog... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Bács-Bodrog

Vármegye.

A Duna-Tisza közének, hazánk régi Dunán inneni kerületének egyik megyéje, mely Ny-on és D-en a Dunától, K-en a Tiszától határolva, Baranya-, Pest-Pilis-Solt-Kiskun-, Csongrád-, Torontál-, Szerém- és Verőcemegyék közt, nagy négyszög alak jában elterűl. Térfogata 11 079,41 km2. Határai csak É-on nem természetesek. Földje egész kiterjedésében lapályos, hegysége nincs; a lapályból azonban, melynek tengerfeletti magassága a Duna és Tisza mentén 77-93 m, a megye É-i felét elfoglaló tágas fensík emelkedik ki, mely déli részében 108-113 m magas, é. felé észrevétlenül 140-150 méterig emelkedik. Ezen, Telecskának (telecskai dombok) nevezett fensík meredek párkánnyal emelkedik a lapályból, szélei Bajától Stanisicsig és Szivácig, innen a Ferenc-csatorna mentén majdnem a Tiszáig húzódnak, megjelölvén a határt, ameddig egykor a Duna és a Tisza árjai kalandoztak. E fensík lapos hátán ÉNy DK-i irányban számtalan dombsor s bucka húzódik, helyenként pedig (mint Ó-Moravica, Topolya, Csantavér mellett) a Bácsér ágai mélyednek belé, melyek Szenttamás alatt a Ferenc-csatornába ömlenek. B.-nek a Ferenc-csatornától délre eső része sík; de a Duna és Tisza összeömlésének szögletében a 15 km hosszú s 6 km széles titeli fensík a 77-80 m magasságú lapályból igen meredek széleivel 129 m-ig emelkedik ki, mint a péterváradi hegyeknek a Duna árja által elvágott szigete. A Telecska vízben nagyon szegény; jelentékenyebb tava a Palicsi tó; annál vízdúsabb a mélyebb lapály. A Duna és a Tisza számtalan kanyargásával s ágával elmocsarasította a partvidék nagy részét; részint lecsapolásra, de főleg a közlekedés előmozdítására 1802-ben Monostorszegtől Tisza-Földvárig a 108 km hosszú Ferenc-csatorna (l. o.) épült, mely a közép Bácskának soká egyetlen közlekedő eszköze volt; ezt 1856-ben Bezdánig hosszabbították meg, a hetvenes években a baja-bezdáni tápcsatorna, a Kis-Sztapárról Újvidékre vezető Ferenc József öntöző és hajózási csatorna s a még mindig nagy kiterjedésű belvízek levezetésére az időközben hatóságilag alakított belvízlecsapoló társulatok által számos kisebb csatorna s védmű épült; ez által termékennyé váltak oly területek, ahol azelőtt mindig vizenyős rét vagy nádas volt. A Duna és Tisza mentén ármentesített, nehány még nem szabályozott belső területen ugyan még terjedelmes belvizes terület van, de az a folyton haladó szabályozási munkák által napról-napra fogy. Nevezetesebb vízerei: a Mosztonga, Kigyós, Bácsér, Csikér és Jegricska. A Duna és Tisza mentén emelkedő gátak őrzési beruházásokkal épültek és ma a bácsi tiszai, a titeli Tisza-dunai, a bezdáni, apatini, apatin-pásztói és a Gombos-vojszkai ármentesítő társulatok, a közbeeső részek pedig hatósági felügyelettel a községek és birtokosok által gondoztatnak.

Története.

B. már a rómaiak előtt is be volt népesítve; az u. n. római sáncok ugyanis az ujabb kutatások szerint a jazigok, hunok, gepidák vagy avarok alkotásainak bizonyultak, kik a Kr. utáni századokban e vidéket lakták; a rómaiak dunántúli hódítmányaik biztosítására B: ben csupán őrhelyeket építettek, de le nem telepedtek. A magyarok beköltöztével új korszak kezdődött; a megyei szervezet behozatalával B: t két részre osztották, az északi, dunamenti rész Monostorszegtől Nádudvarig és keletre Szabadkáig, Bodrogmegyéhez tartozott, melynek első nyoma 1093-ból van, az alsó Apatintól Petrovoszellóig és Titelig, Bácshoz tartozott, amely azon időben egyik legjelentékenyebb helye volt. A tatárjárás a fejlődésnek indult művelődést teljesen megakasztotta, utóbb azonban ismét felépültek a Duna mentén a régi kolostorok, melyek körül új községek keletkeztek. Lassanként a síkság is benépesült. B. lakói ez időben tiszta magyarok voltak. Az Anjouk idejében az olasz művelődés hatása itt is mutatkozott; a megyét fontos csatornarendszerrel hálózták be, melynek központja Bács városa volt; e mellett nevezetes helyek voltak még Titel, Gara, Futtak, Bodrog-Háj-Szt-Lőrinc, hol Mátyás király idejében Bodrogmegye gyülései tartattak, Apáti (a mai Apatin) és Szabadka; királyaink többször tartózkodtak Bácson, a két megye követei az országgyülésekben folyton résztvettek s hatalmas birtokaik voltak.

A XVI. századtól kezdve sok csapás érte Bács-Bodrog vármegyét; az 1514-iki pórlázadás alatt Dózsa György vezérei, Lőrinc ceglédi plébános és Hosszú Antal itt dühöngtek leginkább, de Dózsa halála után Bánfi Jakab Apáti mellett legyőzte őket. Buda megszállása után, 1526., Szulejman császár erre vette útját, Bács városát felégette, várát bevette és a Bács és Pétervárad közti megerősített magyar tábort elfoglalta; ekkor a Duna és Tisza közt nem kevesebb mint 400,000 ember pusztult el s az előbb népes és vagyonos B. két hét alatt sivataggá, megmaradt lakossága hontalanná vált. A törökök B.-t hat kerületre (nahije) osztották be, melyeknek székhelyei Baja, Szabadka, Zombor, Bács, Szeged és Titel lettek. Csak Savoyai Jenő zentai győzelme (1697 szept. 11.) szabadítá fel B.-t a török iga alól s az 1699 január 24-én kötött karlócai béke ismét Magyarországhoz csatolta s visszaállította a megyei szervezetet. Bács- és Bodrogmegye külön szervezetet nyert, azonban Bodrogmegyének még emlékezete is annyira kiveszett, hogy a helytartótanács 1730-ban ismét egyesítette. Hogy a puszta megyét benépesítse, a kormány ide telepítette a törökök elől menekülő bunyevácokat és szerbeket s ezekből a dunai és tiszai határőrségeket szervezte; csak az 1741. évi országgyűlés mondta ki e területek visszacsatolását, de a szerbek számára előbb a Duna-Tisza szegletében a Csajkás kerületet szervezték s utóbb kiváltságos koronaterületül kiszakították a tiszamenti községeket is. Ekkor ismét sűrűbben telepedtek le idegenek, így nevezetesen Mária Terézia és II. József uralkodása alatt németek, kikkel együtt 1787-ben 184,000 lakosa volt a megyének. Századunk első felében költöztek be nagyobb számmal magyarok, tótok, rutének és németek. Bács és Bodrog megyék közt örökké tartó perlekedés következtében az 1802. évi VIII-ik tvcikk a két megyét törvényesen és névleg is egyesítette s egyúttal véglegesen rendezte. Ekkor kezdődött meg a megye gazdasági fellendülése, mely a Ferenc-csatorna építésével és a terjedelmes mocsarak lecsapolásával indult meg. Az 1848-49-iki szabadságharc alatt számos ütközet B.-ban vívatott, nevezetesen: a hegyesi, kátyi és szentmártoni ütközetek. Az 1849 november 18-iki császári nyíltparancs Bácsmegyét Temes-, Torontál- és Krassó- megyékkel s Szerémmegye rumai és illoki járásával együtt Szerb vajdaság és Temesi bánság név alatt külön tartománnyá alakította, melyet Magyarországtól elkülönítve közvetlenül a bécsi minisztérium alatt álló tartományi hatóságok igazgattak. A magyar alkotmány helyreállítása 1867. a megyei szervezetet is újra életbe léptette s az 1873. évi XXX. t.-c. a Csajkások kerületét is egyesítette B.-vel.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is