Bács
1. nagyközség Bács-Bodrog vármegyének hódsági járásában, a
Mosztonga mellett, nagy erdőség között, (1891) 4504 német, szerb és magyar
lakossal, kik jó vörös bort és sok gyümölcsöt termesztenek. Egykor nevezetes
város volt, melytől a vármegye nevét vette; 1092-ben Szt. László érsekséget
alapított itt, mely azonban csak három érseket számlált, mert II. Béla alatt a
kalocsai püspökséggel egyesíttetvén, az érseki cím az utóbbira szállott. A
bécsi ispánság első nyomait III. Béla király alatt (1173-1196.) találjuk;
1267-ben István királyi herceg a maga várának nevezte. II. Ulászló 1494-ben
városi rangra emelte, s polgárait a fő- és alispánok törvényhatósága,
úgyszintén a vámfizetés alul is fölmentette. II. Lajos 1518-19-ben itt tartott
országgyülést. B. a mohácsi csata után a törökök kezére került, de 1677-ben
véres küzdelem után visszafoglaltatott. 1703-ban Rákóczy hadai ostrommal vették
be és felgyujtották, utóbb pedig a császári hadak végképen lerontották a
mosztongai mocsár mellett fekvő várat, mely hajdan az érsekek lakhelye volt,
azóta pedig romban hever. Jelenleg a kalocsa-pécsi esperesség, az újvidéki gör.
kel. püspök káptalanjának székhelye s van Kapisztránról nevezett szt.
Ferencrendi szerzetház, mely hajdan a templáriusoké volt. Kaszinó, többféle
egylet, postahivatal.
2. B. kisközség, Kolozsm. nádasmenti j.-ban, (1891)
1126 magyar és oláh lakossal; vasúti megálló. Hozzátartozik Bácstorok (l. o.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|