Bácsi ármentesítő társulat

Alakítása céljából már 1846. léptek szerződésre Martonos, Ó-Kanizsa, Zenta, Mohol, Ada, Petrovoszelló, Ó-Becse és Bács-Földvár községek és városok; a szabadságharc előtt azonban csak a kanizsa-adorjáni töltésszakasz épült ki 25,000 pengőforint kölcsönpénzből. 1850. ujabb szerződésre léptek a föntebbi községek Ó-Kanizsa kivételével, melynek töltései már nagy részben ki lévén építve, ezeket önállóan akarta kezelni; két év mulva azonban némely föntartásokkal Ó-Kanizsa is belépett a társulatba. Az 1853. és 55-iki árvizek a megkezdett munkálatokban nagy károkat okoztak, úgy hogy a társulat 300,000 frt kiadása után is, melynek 2/3-ad része függő adósság (állami előleg) volt, csak a kanizsa-adorján-zentai szakaszt birta befejezni. Egy 1858. kiadott pátenssel a társulat címe: Tiszai VI. folyamosztály I. építészeti egylet-re lőn változtatva. Az egylet az osztrák nemzeti banktól kapott 403,000 frtnyi záloglevélkölcsönből, melyért azonban tényleg csak 240,000 forint készpénz folyt be, végre 1865-ig fölépíthette töltéseit; de csak 3,8 m. tetőszélességgel és leginkább patkák nélkül. ldőközben Martonost az V. folyamosztályba csatolták, Ada község pedig önkényt kilépett és önálló öbölzetet képez. Több töltésszakadás és belvízkalamitások következtében és a községek széthuzó érdekei miatt a társulat sok bajjal küzködött, mignem 1877. arra kötelezték, hogy ujból alakuljon meg; ez a körülmény azonban a régi bajokat nem szüntette meg. A B. szervezete teljesen eltér a többi tiszai ármentesítő társulat szervezetétől, mert a B.-t képező községek mindig külön állásra törekedtek. Az a terület, melyet a töltések foglalnak el, nincsen kisajátítva s a társulatnak nincs leltári vagyona; mert a védekezéshez szükséges védőanyagokat a községek szerzik be. Még az is nagyon hátrányos a társulat helyzetére, hogy nem egészen 16,000 katasztrális holdnyi ártérrel 60 km. hosszu töltésvonalat kell föntartania és védenie. A társulatnak vannak belvízlevezető művei is. Adóssága 1.460,000 frt.

Forrás: Pallas Nagylexikon