Bagrejev-Szperanszkaja

Erzsébet, orosz nagyvilági hölgy és írónő, szül. 1799 szeptember 17., megh. 1857. ápr. 4. 1812. Apját. Szperanszkij Mihályt ennek számkivetési helyére Njizsnjij-Novgorodba követte, hét év mulva pedig Szibériába ment apjával, akit oda főkormányzóvá neveztek ki. itt ment férjhez Bagrejevhez. Midön férjével Pétervárra visszatért, Erzsébet cárnő nemsokára (palota-hölgyévé nevezte ki. Tehetségével nagy és finom művéltség is párosult s pétervári szalonjában az akkori nevezetesebb írók, művészek, tudósok és államférfiak szoktak volt találkozni. Élete, kivált apja halála után (1839) csupa izgatottságból állt. Apja halála után Bécsben telepedett le, ahol házát ismét megnyitotta az előkelő társaság előtt. Itt adta ki irodalmi munkáit is; ezek a következők: Méditations chrétiennes (Bécs 1873); Les pélerins russes á Jerusalem (Brüsszel 1854 2. kiad. 1856); Les derniéres heures de l"empereur Nicolas (Lipcse 1857); regények: La vieille et son corbeau (Brüsszel 1857); La fille du Sztarov (Brüsszel 1856); La vie de chau en Ukraine (Lipcse 1857); Briefe über Kiew und kleine Erzählungen.; Iréne ou lex inflnences de l"éducation (Lipcse 1858.).

Forrás: Pallas Nagylexikon