Baikal-tó
az északamerikai nagy tavak után földünk legnagyobb édesvizü
tava szibéria déli részen Irkuck tartományban a tenger szine fölött 400 m
magasságban. Ny-ról ÉK. Felé huzódik az É. sz. 51° 30" és 55° 40. továbbá a K.
hossz. 103° 45" és 110° 20" között. Neve jakut nyelven (Baja-khal) nagy tengert
jelent; területe 34,900 km2, tehát Belgiumnál jóval nagyobb. A
B.-tavat köröskörül magas, erdös hegységek: a Baikal-hegység, a Kamardaban-lánc
környékezik, amelyek különösen nyugati részén rendkivül meredekek és arra
mutatnak, hogy a B. vulkáni erőknek köszöni eredetét. Partjain sok a
kisebb-nagyobb öböl, fok és félsziget. Sok szigete közül legnagyobb az Olkhon.
Több mint 200 patak és folyó táplálja: ezek között a legnagyobb az É-i végében
beletorkolló Felső-Angara, az 1200 m. hosszu Szelenga és a Barguzin. A tó fölös
vizét a rohamos folyásu Alsó-Angara, vagyis Tunguszka viszi le a Jenisszeibe. A
B. vize rendkivül tiszta, átlátszó, azurkék szinü és egyes heyein nagyon mély
(1248 m. is). Nagy viharok és erős hullámzás gyakoriak, de azért a forgalom
elég élénk, 1845 óta gőzösökkel is. Akadályozza a forgalmat, hogy decembertől
április végéig a tó be van fagyva Legélénkebb hajóállományok: L-en Bojarszk,
É-on Lisztvennicaja. A B.-ban sok és igen jó ízű halat. fognak (évenkint
körülbelül 200,000 rubel értékben). Fontosabb állatai: a vándor lazac (salmo
omol vagy autumnalis), mely a Jeges-tengerből jő fel, a Comephorus baicalensis.
a Phoca foetida stb. Környékén jakutok, burétok és tunguzok laknak.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|