Báj

bájos, bájoló (eszt.) a kellemesnek válfaja, mely a kellemesnél erősebben vonz, a nézőt úgyszólván fogva tartja, de egyszersmind nyugtalanítja is, és vágyat kelt tartós láthatása utánt némelyek e vágyat az érzési vággyal tévesztik össze, de ha vágy volna már kiesnék a tiszta szépnek keretéből. Érzési értelemben a B. a női testi szépség részleteiről használatos és igy lehet szó többesszámu bájakról, és igy lehet egy szépséget bájdusnak nevezni. De esztétikai értelemben a B. csak erősebben vonzó és tisztán sziv és szellembeli vágyat keltő sajátsága a szépnek. A kellemes nyugalmunkat nem zavarja. nem hódít, nem tesz bennünket magáévá, csak csendes élvezetet nyujt, A B. magához ragad bennünket, hatalmába kerít, és ennyiben nyugtalanit, vágyat vagy epedést kelt, de énünket mindenesetre felmagasztalja. Igy beszélhetünk bájoló (elbájoló) vidékröl, szépségről, szónokról. L. Bűvölés.

Forrás: Pallas Nagylexikon