Bajor örökösödési háboru

E háboru Bajorország birtoka fölött folyt 1778-79. Ausztria és Poroszország között. Kitörésének oka következő volt: Az idősebb wittelsbachi ág III. Miksa József választófejedelemben 1777 dec. 30. kihalt és Bajorországnak a salzbachi ágból származott pfalzi Károly Tivadar választófejedelemre kellett volna szállani. De a kicsapongó és pazar életmódhoz szokott Károly Tivadar, minthogy törvényes örökösei nem voltak, 1778 jan. 3-án egyezséget kötött II. József német császárral, mely szerint hivatkozással Zsigmond császárnak 1426. kelt - sokak szemében kétes becsű - hűbérlevele alapján az egész Alsó-Bajorország, a sváb földön fekvő mindelheimi uradalom és több Felső-Pfalzban fekvő hűbérbirtok Ausztriára volt szállandó, mely viszont Károly Tivadarnak a Bajorország többi részeire való igényeit elismerte. József császár Bajorországban mintegy kárpótlást keresett Szilézia birtokáért. II. Frigyes porosz király azonban Ausztriának Dél-Németországban való elhatalmasodását nem nézhette közönyösen. Arra birta tehát pfalz-zweibrückeni Károly hercegét (Károly Tivadar esetleges örökösét), hogy Bajorországnak ilynemü feldarabolása és megcsonkítása ellen a birodalmi gyülésen tiltakozzék, ahol aztán Frigyes király erősen pártját fogta. Ebből hosszadalmas tollharc fejlődött osztrák, porosz meg bajor jogászok és politikusok között, s minthogy a diplomaciai alkudozások célra nem vezettek, II. Frigyes 1778 julius havában betört Csehországba, ahová a bécsi udvar Laudon és Lascy vezérlete alatt csekély számu osztrák hadat menesztett. Vérontástól azonban mindkét fél tartózkodott, s igy az egész hadjárat tulajdonképen csak sztratégiai mozdulatokra és jelentéktelen csetepatékra szorítkozott. Első sorban élelmi szerek megszerzése körül forgott a dolog, amiért a katonák e háborut tréfásan burgonyaháborunak nevezték el. A tél beálltával a poroszok Sziléziába és Szászországba vonultak vissza, s ezalatt Oroszország és Franciaország közbenjárása, de különösen a békét óhajtó Mária Terézia fáradozásainak gyümölcse gyanánt, megkötötték a tescheni békét 1779 máj. 13. Ausztria megkapta ugyan az Inn negyedet Braunauval együtt, de viszont lemondott Bajorországra támasztott igényeiről, elismerte továbbá Poroszországot Ansbach és Bayreuth őrgrófságok örökösének s végül tizenkét millió márkát fizetett azért, hogy Szászország, Bajorország egynémely részéről lemondjon. A bajor örökösödési háboru végeredményében meghiusult utójátékának lehet tekinteni II. Józsefnek azt a törekvését, hogy Bajorországért az osztrák Németalföldet kapja cserébe (1785).: Károly Tivadar bele is egyezett volna ebbe a cserébe, de II. Frigyes ezuttal is meghiusította Ausztria törekvéseit, s hogy hasonló tervezgetéseknek egyszer s mindenkorra véget vessen, megalakította az u. n. német fejedelmi szövetséget(Deutscher Fürstenbund 1785.

Forrás: Pallas Nagylexikon