Bajthay

Antal (báró), B. István nógrádmegyei táblabiró, később pestmegyei alispán fia, szül. 1717 dec. 14., megh. 1793 jan. 15. Ő a család felemelője. Előbb mint kegyesrendi szerzetes a tanári pályán működött, majd mostoha atyjának, Grassalkovics Antalnak befolyása következtében a kegyesrendiek provinciálisa, végre erdélyi püspök és báró lett. 1749 máj. 13-án Buda várának romjaiból való felépítése alkalmával az alapkő ünnepélyes letételénél B. püspök tartott jeles beszédet, mellyel nemcsak a nagy közönség, hanem az udvar figyelmét is magára vonta. Árnyékot vet nevére 1762. évi működése, midőn a bécsi kormány amaz alkotmányellenes tervének, hogy a székelyekből rendes határőrök alakíttassanak, segédkezet nyujtott s egyike volt azoknak, kik a mádéfalvi szörnyü eseményt előidézték s a székely nép ezrével történt kivándorlását okozták. Tudományával és hűségével oly bizalmat szerzett magának a királynőnél, hogy ez vele több fontos állami ügyben levelet váltott. Jóllehet buzgó kat. főpap volt, tiszteletben tartotta a protestáns egyház jogait is, sőt a II. Józseftől kiadott türelmi rendeletet is ő eszközölte ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon