Bajusz

A férfinemnél, kivételesen a nőknél, az ifjukorba való lépés alkalmával a felső ajkon képződött szőr (l. o.). A magyart erős növésü B. jellemezte, melyhez annál szivesebben ragaszkodott, minél inkább fenyegetve látta a nyugati szokás által. Utóbb a bajusz, mint a nemzeti jelleghez való szives ragaszkodás külső kifejezője az ausztriai elnyomó törekvésekkel szemben demonstració eszközévé lett. Följegyezték, hogy II. Mátyás a nyilt lázadásban levő magyarok rokonszenvét megnyerni akarva bajuszt, szakállt eresztett.

B. (növ)., eredeti magyar növénytani megkülönböztetés; különböző szálas része a növényeknek. Bajusz p. a szőllő v. a dinnye kacskaója (l. o.); a búzakalász szálkája, s erről a hosszuszálkás búzafajt bajuszos búzának is nevezik; bajusz a boglárkafélék némely génuszának maradandó pelyhes bibeszála, pl. a kökörcsiné, iszalagé, v. a rózsaféle magcsákóé (bajuszos szemgyümölcs); bajusznak nevezik a kukorica selymét is.

Forrás: Pallas Nagylexikon