Bakfark
1 (Bacfart, Bacfort, mások szerint Groevius) Bálint, erdélyi
szász eredetü zeneszerző és lantművész, szül. 1507., megh Pádovában 1576 aug.
13. Többnyire külföldön s leginkább Lengyelországban tartózkodott; 1570. Miksa
császár meghivására Bécsbe ment s rövid ideig az udvarnál szerepelt; hosszabb
ideig élt Zsigmond Ágost lengyel király udvarában is, kivel bensőbb viszonyban
lehetett, legalább egyík munkájának előszavából ez tünik ki. Két munkája maradt
fönn: Premier livre de tabulature de lutte (Páris 1564). Bakfarci Valentini
Greffl Pannonii Harmoniarum musicarum in usum testudínís factorum (Tomus 1.
Cracoviae 1565-69). Ez utóbbi munkáját Zsigmond Ágost lengyel királynak
ajánlotta, ki neki, mint a fejedelmi zenekar igazgatójának, nemesi jószágot ís
adományozott. Ennek a könyvnek két példánya van meg a bécsi udvari s a krakói
egyetemi könyvtárban. Érdekes e művében Fantasia 3 vocum és D"amour me plains
cimü két zeneműve, melynek stílusa teljesen magyar, s dallamában, zenei
képleteiben félre nem ismerhető a nemzeti jelleg. A Theatrum Musicum c. 1571.
megjelent lant-táblázat-gyüjteményben is van Bakfark hazánkfiának két műve. V.
ö. Budapesti Közlöny 1870. 21. sz. Bartalus István cikkével: Ujabb adalékok a
magyar zene történelméhez. E cikkben ismerteti Bartalus a fönt említett krakói
müvet, melyet ő fedezett fel ujabban.
2. B. János, híres magyar lantvirtuóz, alkalmasint fia az
előbbinek. Élt és szerepelt a XVI. század végén. Besard Thesaurus harmonicus
cimü művében (1603) lantra írt két szerzeménye is van.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|