(osgyáni). Régi magyar család, mely a Géza fejedelem korában
sváb földről beköltözött Hunt vagy Cuntius és Pázmán vagy Poznanus vitézektől
származott Hunt-Pázmán nemzetség egyik elágazása a Jánoky, Leszenyey, Osgyány,
Miklós és Zsaluzsányi-családokkal együtt. E családok közös őse leszenyei és
kovárszegi Lampert ispán 1244. említtetik; Lampertnek négy fia volt: Vajday,
Welk, Hunth és Péter, kik 1266. a helmeci és korponai polgárokkal birtokaik
határa fölött egyezkednek. Péter fiai, Károly és Márton 1294. Harmac, Asszó és
Velesz nevü birtokaikat eladják a Rátolt nembeli Lensták fia Lorántnak, de
ugyanezen évben ugyancsak ezekét a birtokokat Geynnel és Gyarmattal együtt
unokatestvérük, Ders fiának, Tamásnak engedik át; 1320. unokatestvéreikkel
együtt az említett Loránt nádornak s fiainak gömörmegyei Harmac nevü közös
birtokukat ujólag eladják. Károly és Márton fiai az Osgyáni nevet veszik föl; Károlynak
két fia volt: Bogus és Tamás, kik közül 1348. csak Bogus volt életben, Tamásnak
pedig egy István nevü fia említtetik. Bogus fia, Miklós 1358. fordul elő, tőle
származik az osgyání Bakos-család. B. Pál 1457. tokaji várnagy volt. Vele egy
időben élt B. Antal, Mátyás korában nándorfehérvári kapitány, kinek unokája, B.
János 1505. Hontmegye követe a rákosi országgyülésen majd pedig tokaji s
dobronyai várkapitány. B. Orbán 1549. a rablófészek hírében álló szitnyai
várban a hajdúk kapitánya volt, midőn Salm a várat ostrom alá fogta, egy
szerencsétlen kirohanás után szabad elmenetel föltétele alatt a várkapitánnyal
együtt Szitnyát föladta. Ifjabb B. János 1583. gömörmegyei alispán volt s még
1607. is élt, így tehát hasonnevü apja nem lehetett egy személy a föntebb
említett B. Jánossal. Két fia maradt: István (megh. 1630) nagykállói
várparancsnok és (Abor (szül. 1607, megh. 1666), ki fiatal korát Bethlen Gábor
udvarában töltötte s előbb füleki alkapitány, majd Rákóczi alatt ónodi, később
pedig a királyiaknál szendrői kapitány volt; fiai, István és Mózes előtte
halván el, 1666 junius 5. sirba vitte az osgyáni B.-családot. Eltemettetett a
csetneki evang. templomban. (Wertner M., Magyar nemzetségek. II. 56., 57. Nagy
J., Magyarorsz. családai I. 105.)
B. (Bakosch) János (kecskeméti), tartományi albiztos, szül.
1653 jun. 29., megh. 1697 febr. 1. Bogdán Mihály szelindeki rektor nevelte s
tanította a korán elárvult fiut, ki utóbb Nagy-Szebenben és Gyula-Fehérvárott
tanult. 1681. lett harmincados a vöröstoronyi szorosnál, 1682. a nagy-szebeni
községi testület tagja, 1688. biztos az adópénztárnál, 1693. a városi tanács
tagja ás Bethlen Miklós tartományi főbiztos mellett albiztos, 1694. ugyancsak
albiztos Apor br. főbiztos mellett. Kurz und rechtmässiger Grund der Hochdeutschen
Spraohe c. könyve 1678. jelent meg Nagy-Szebenben. Önéletrajza kéziratban
maradt fönn. V. ö. Szinnyei: Magyar Irók Élete.
Forrás: Pallas Nagylexikon