Bakter

a német Wächter (őr) szó szláv közvetítés utján való kölcsönvétele, a magyarban 1. kiválóan éjjeli őr jelentéssel. Mint ilyen a B. a hagyományos mederben mozgó népélet egyik jellemző alakja. A vidékenkint csekélyebb változatokkal majdnem mindenütt ugyanazon lényegesb elemekből álló B.-kiáltások, vagy kurjantások a folklore (l. o.) alkotórészei s a népnyelvhagyományok gyüjtője és vizsgálója előtt nem egészen érdektelenek. Magyar példákat 1. a «Nyelvőr» eddigi évfolyamaiban. A legtöbbje nagy hasonlóságot mutat a hazánkban élő többi nemzetiségeknek és ezek honunk határain tul élő rokonainak B.-kurjantásaihoz, ami a középkori társadalmi rend ez ugyanegy forrásból eredő emlékeinek már e közös származásánál fogva is könnyen érthető. A B. hagyományos alakjától, népviseleti változatait nem tekintve, amint falvaink- és kisebb városainkban még ma is divik, nem igen választható el alabárd-forma ócska fegyvere, lámpása, esetleg tülke és hü kutyája. Kenetteljes kurjantásai az illető éjjeli óra kikiáltásán kivül rendesen a tűzre és vizre való vigyázatot ajánlják a gazda figyelmébe s ezután valami áhitatos áldás-mondókával végződnek. 2. B.-nek nevezi a magyar nép a helyenkint, de különösen a sátoros cigányokkal közelebbről ismerős vidékeken ismeretesebb tolvajbabona azon fétisét, amelyet az összehasonlító hagyománytanban «grumus merdoe» címszó alatt szokás tárgyalni. L. o. és Hennil.

Forrás: Pallas Nagylexikon