1. orosz kormányzóság a Kaspi-tenger és Kur folyók közt;
nagyobbára nem független vagy persa fennhatóság alatt álló tartományokból
(Talis, Sirván, Seki, Kuba khánságokból) keletkezett, amelyeket az 1813.
gulisztáni szerződés biztosított Oroszország részére. 1867. ujra alakitották
1859-ig neve: Semakha volt). Határai: a Kaspitenger, Dagesztán, Persia és
Jelizabetpol kormányzóság. Területe 35,300 km2 A Kaukázus középső
lánca és ennek kiágazásai borítják; É-on és középsó részét; D-en a Mugan-steppe
terül el; magasabb hegycsúcsok: a Salbruz, a Babadagh. vizei nagyobbára csak
patakok. Klimája egyes részeiben a magasság szerint különböző Legmelegebb a Kur
környéke. Termékek: buza, rozs, sáfrány, gyapot, különféle gyümölcsök, főképen
szőllő Legtöbb jövedelmet a köolajforrások hajtanak. A (1885) 735.600 lakos.
között legtöbb a siita mohammedánus, a persa, tatár és turkomán; továbbá örmény
és orosz. A hat kerület: Baku, Kuba, Lenkoran, Semakha, Gokcsa és Dsavat.
2. B. Az ugyanilyen nevü kormányzóság és kerület főhelye az
Apseron-félszigeten, a Kaspitenger partján; a Kaspi-tengeren a legfontosabb
kereskedelmi és hadi kikötő; (1886) 45,679 lak., akik tatárok, örmények,
persák, oroszok, stb., kiknek számát azonban az 1892-iki kolera nagyon
megapasztotta. Amfiteátrum módjára épült, nagyobbára szük utcákkal, nagy
bazárokkal, karavánszerájokkal, mecsetekkel, II. Abbasznak, az egykori khánnak,
palotája romjaival, élénk kereskedéssel. A Kaszpi-tengeri orosz admiralitás
székhelye; vasúti végpont. Kikötője É-i részén van a Fekete-város
(Cernij-gorodl és ebben a petroleumipar középpontja. A nyers petroleumot
föképen a 11-14 km.-re K-nek fekvő Balakhani és Szabuncsi, továbbá az 5 km: re
Ny-nak fekvő Bibi Ejbat falvaknál merik; összesen mintegy (1881) 173 (190 m.
mély) kútból. Az évi nafta-termelés. 1873. a monopolium megszüntetése óta
rendkivül emelkedett; 1889. 206 millió pudot tett ki. A nyers petroleumot
Szurekhani falun kivül főképen a Cernij-gorodban raffinálják és részint a
Kaspi-tengeren, részint a vasúton szállitják el. (1889. közel 60 millió pudot.)
Szurekhani falunál vannak a B.-i örök tüzek, a földből kiömlő éghető gázok
(bányagáz (CH4), a tüzimádók szent helye; közelökben egy nagy
tűzimádó-kolostor is épült, B. égő gázait már az ó-korban ismerték. A VIII.
században az araboké, azntán a sirváni khánoké. a XVI. századtól kezdve pedig
jobbára a persáké volt. 1723-ban az oroszok foglalták el; 1735-ben visszakerült
a persákhoz; 1806 óta az oroszoké. L. Marvin, The region of the eternal fire
stb. (London 1884.
Forrás: Pallas Nagylexikon