Bálám

Bálám – vagy Bálaám, Bileám ('néprontó') mezopotámiai jós, Beór fia (MTörv), akit Moáb királya, Bálák kért fel, hogy átkával rontsa meg az országát fenyegető izraeli hadak erejét. Bálám elindult szamara hátán a király hívására, de egy szűk szorosban angyal állta útjukat. Bálám nem látta az égi lényt, de szamara igen, s gazdája ütlegei ellenére sem volt hajlandó továbbmenni: innen a szólás, hogy „áll, mint a Bálám szamara”, azaz ámulva és értetlenül. Bálám végül, az Úr parancsára, átok helyett áldást mondott Izraelre. Utóbb az izraeliták mégis megölték, mert azt a tanácsot adta Báláknak, hogy népe leányaival csábíttassa orgiasztikus bálványimádásra Izrael fiait, s így gyöngítse meg őket. – Bálám áldásában szerepel egy mondat („Csillag származik Jákobból, és királyi pálca támad Izraelből…”), amelyet a keresztény korban Jézusra vonatkozó jövendölésnek magyaráztak, ezért a varázslót a középkorban a próféták közé sorolták, és templomi domborműveken gyakran mint a Háromkirályok előképét ábrázolták. A leroskadt szamarát ütlegelő Bálám és az előtte tornyosuló angyal több újkori képet ihletett, ezek között Rembrandt festménye a legkiválóbb.

Forrás: Ki kicsoda a Bibliában