Balázs Béla

Balázs Béla; Bauer Herbert (Szeged, 1884. aug. 4.– Bp., 1949. máj. 17.): író, költő, színház- és filmesztéta, filmrendező. A bp.-i egyetem bölcsészkarának elvégzése és külföldi ösztöndíja után tanár, majd hírlapíró lett. 1904-ben a Thália Társaság egyik alapító, majd választmányi tagja. Kis szerepben fellépett az első bemutatón. Szépíróként is jelentkezett, s a Nyugat c. folyóirat köréhez csatlakozott. 1919-ben a Közoktatásügyi Népbiztosság irodalmi ügyosztályát vezette, a színházi ügyeket irányította. Bécsbe emigrált, itt írta nemzetközileg is kiemelkedő jelentőségű filmesztétikai műveit. 1926–1930 között Berlinben filmrendező- és forgatókönyvíró. 1931-től Moszkvában a Filmakadémia tanára, filmrendező. 1945-ben hazatért, forgatókönyveket írt, 1946–1949 között SzAk-n tanított, megalapította a Filmtudományi Intézetet. Kossuth-díjas (1949). F.M. Dialógus a dialógusról (1913); Dramaturgia (1918); A színjáték elmélete (Bécs, 1922). Drámái: Doktor Szélpál Margit (1909); Az utolsó nap (1913); A kékszakállú herceg vára (1913); A fából faragott királyfi (1917); Boszorkánytánc (1945); Mozart (1946); Lulu és Beáta (1947). – Ir. K. Nagy M.: B. B. világa (1973); Gyuris Gy.: B. B. Bibliográfia (Szeged, 1984).

Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon