Bálbek
(a görögök Héliopolisza), néhány száz kunyhóból álló
szegényes falu Közép-Sziriában, azon széles völgy közepén, melyet az ókorban
Coele-Syriának (ma Bekak) neveztek, az Anti-Libanon alján, 1172 m. magasban. 3
km. hosszu fal veszi körül, rajta kis patak foly keresztül. Hatalmas romjai
teszik hiressé, amelyeket falak vesznek körül. E romok: A nagy-templom vagy a
Nap temploma, amelynek csak alapfalai és 6 kolosszális oszlopa maradt fenn; a
kis-templom vagy Jupiter temploma, óriási épület-maradvány, amely 227 m. hosszu
és 117 m. széles, fenáll még gazdagon ékesített; korintusi stilusban készült
cellája, azonkívül a déli oldalán 4, a nyugatin 2, az északi oldalon 9 és a
keletin 2 oszlop; végre a kerek-templom, a melyből 4 oszlop maradt fenn s
amelyet görög-templommá alakítottak. E templom-maradványok Antoninus Pius
korából valók. Ezeken kivül fenmaradtak még: a derékszögü s hatszögü körfal, a
nekropolisz, az akropolisz stb. Valamennyit az óriási méretek és az
ornamentáció rendkivüli gazdasága jellemzi. B.-ről már az egyiptomi és
assziriai hadi jelentések is tesznek említést. A görögök Héliopolisznak hítták:
Augustus római gyarmattá tette. Omár kalifa vezére Abu Obeida 636-ban
elfoglalta. A ker. háboruk idejében többször cserélt urat. 1170-ben földrengés,
1260. a mongolok, 1401. Timur hadai pusztították. V. ö. Wood and Dawkins: The
ruíns of B. (Lond. 1757; uj. kiad. 1827.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|