Baldacci

1. Antal báró, Ferenc császár bizalmas embere. Szül. Bécsben 1762., megh. u. o. 1841 jul. 9. Korzikai családból származott és a galiciai udvari kancelláriánál szolgált, majd a német-cseh kancelláriának lett alelnöke. Az 1811-iki pénzügyi válság idején a számvevőszék elnökségét bízták reá, a Napoleon elleni háboru megujulásánál pedig a hadsereg élelmezési ügyét vezette. E nagyfontosságu állásban meg tudta őrizni az uralkodó bizalmát, ki a belügyi politikában leginkább az ő tanácsára hallgatott. Összekötötte őket a forradalom és a Napoleon elleni kölcsönös gyülölet. V. ö. Krones: Zur Geschichte Oesterreichs im Zeitalter der franz. Kriege (1889).

2. B. Manó (némai báró), B. József és Thoroczkay Borbála grófnő fia, született 1807., megh. 1852. Tanulmányait a bécs-ujhely-i katonai akadémiában befejezvén, mint hadnagy kezdte meg szolgálatát a hadseregnél (1827). Négy év mulva főhadnaggyá, csakhamar századossá s őrnaggyá neveztek ki. 1846-ban alezredes, 1848-ban pedig az 51. gyalogezred ezredese lett. Az 1841. évi erdélyi országgyülés Antal (szül. 1802., megh. 1878.) testvérével együtt honosítja. 1848 május 1-én a nemzetőrség szervezésével bízták meg s a nemzetőrségi tanács elnöke lett. Az ideiglenes magyar kormány vezérőrnaggyá nevezte ki, később pedig az Erdélyben állomásozo összes magyar haderő főparancsnoka lett, s mint ilyen vívott egy csatát a császáriakkal, mely hadteste futásával és Kolozsvár elvesztésével végződött, s emiatt a pesti hadi törvényszék előtt kellett magát tisztáznia. 1849 jan. 5-én az ellenség kezébe kerülvén, a császári haditörvényszék mint ezredest nyugalmazta; azonban a szabadságharc bukásával «fegyveres fölkelésben való részvétel» miatt ezredesi rangját elvesztette s 2 évi várfogságra Olmützbe vitetett, hol meg is halt.

Forrás: Pallas Nagylexikon