Balin

Latin neve: Aspius aspius

Népies nevei: Ragadozó őn, Nyílkeszeg, Tűpárna, Villámkeszeg

Izmos, orsóalakú ragadozó hal. Szája nagy és izmos, alsó ajka befelé hajló, ezért könnyen el tudja kapni az apró halakat, rovarokat. Szájában fogak nem találhatók, mivel a pontyfélék családjába tartozik.

Színe szürkés árnyalatú, oldala ezüstös fényű, hasa felé világosodó. Aránylag apró pikkelyei vannak, hát és farokúszói szürkék, hasi úszói vöröses árnyalatúak.

Előfordul minden tiszta vízben, nagyobb folyókban és tavakban. Főleg Közép- és Kelet-Európa vizeiben találkozhatunk vele.

Hazánkban fogási tilalom védi az ívási időszakban /március 1-től április 30-ig/. A sporthorgászok kedvelt hala, mert igen nagy gyakorlat kell az elejtéséhez.

Csapatokban él és vadászik, a kisebb példányok főleg rovarokat, apróbb békákat, míg a nagyobbak, mint már említettük apró keszegféléket fogyasztanak.

A balin húsa viszonylag eléggé szálkás, de igen ízletes.

Konyhai előkészítése: pikkelyeit kapargatással távlítjuk el, majd hasát a végbél nyílástól a kopoltyúig felvágjuk. Belső részeit eltávolítjuk, kopoltyúit és szemeit kivesszük. A kisebb példányokat egészben készítjük el, azok oldalát sűrűn beírdaljuk. A nagyobb halakat filézve használjuk fel, ebben az esetben a fejét levágjuk és a gerincről lefejtjük a húst. A filéket a bőrrészével a vágódeszkára fordítjuk, húsát sűrűn beírdaljuk.

Az íly módon előkészített halakat mindig a felhasználásnak megfelelően daraboljuk, szeleteljük.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia