Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Bálint... ----

Magyar Magyar Német Német
Bálint... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Bálint

1. biboros és pécsi püspök a XIV. században, megh. 1408 nov. 19. Előkelő nemes családból származott s előbb esztergomi kanokok és királyi alkancellár volt, majd 1374. pécsi püspökké lett s mint ilyen ugy egyházi, mint állami ügyekben nagy tevékenységet. fejtett ki. Mint Nagy Lajos király követe Pál zágrábi püspökkel egyetemben Torinóban megállapította a Velencével kötendő béke föltételeit. Velencében fogadták a köztársaság fejedelmének és tanácsának a béke megtartására vonatkozó esküjét s magokkal vitték az első remetének szt. Pálnak testét, melyet a köztársaság Lajosnak küldött. Még ugyanabban az évben Rómába küldetett, hogy durazzói Károly herceget Orbán pápa kegyébe ajánlja s a. pápának Kelemen ellenpápa ellen királya nevében segélyt igérjen. A pápa Károlyt nápolyi királynak jelentette ki, B.-ot pedig biboros főpappá kreálta. Zsigmond király 1407. őt és András spalatoi érseket Rómába küldötte, hogy a pápától a török ellen segítséget kérjenek s az egyház békéjét zavaró szakadás megszüntetéséről tanácskozzanak. XII. Gergely felszólította a keresztény nemzeteket, hogy Zsigmondot szent törekvésében a török ellen segítsék, de a szakadás megszüntetésére ezuttal semmi sem történt. B. utközben sulyosan megbetegedett s haza vitetvén magát, Pécsett meghalt, hol a székesegyházba temettetett el. (V. ö. Koller; Historia Episcopatus Quinque-Ecclesiensis, III. 138 s köv. old. Karcselich, Historia Episcopatus Zagrabiensis, II. 62 s köv. old. Timon, Purpura Pannonica,. 12 s köv. old. Szvorényi, Purpura Pannonica, 7 s köv. old. Theiner, Monum. Hist. Hung. Eccl. II. 157 s köv. old.)

2. B. (Valentinus), ferencrendi szerzetes, ki mint Husz János híve, a pápai inquizitor elől 1436 és 39 közt a Pétervárad melletti Kamenicből Moldvába menekült és itt társával, Tamással, magyarra fordította az ó- és ujszövetségi Szentírást. Ennek töredékeit három kódex tartotta fönn: a bécsi, müncheni és Apor-kódex. Kiadatott a Régi M. Nyelvemlékek I. és III.-kötetében (1838, 1842.) és ujabban a Nyelvemléktár I. és VIII. köt. (Bpest, 1874, 1879.) Volf György bevezetésével. V. ö. Toldy: M. Nemz. Irod. Tört. 1851. I. 175. és 1878. kiadás.

3. B. Gábor, orientalista nyelvész és utazó, szül. Szent-Katolnán, Háromszékmegyében 1844 márc. 13., székely katona szülőktől, tanult Kézdi-Vásárhelyen, Csik-Somlyón, Maros-Vásárhelyen, Székelyudvarhelyen és Nagyváradon; már gimnáziumi tanuló korában megismerkedett a francia és olasz, a héber, arab, török, persa, angol és újgörög nyelvvel, hajlamát a keleti nyelvek iránt Vámbérynak akkori közleményei hathatósan fokozták. Mint a bécsi egyetem joghallgatója eljárt a persa és arab nyelv tanulására a keleti akadémiába is, hová rendes növendékül nem sikerült bejutnia, a török nyelvet pedig a török követségnél gyakorolta; nemsokára Pestre jött tanulmányait folytatni. A mongol és mandzsu nyelveknek, mint az áltáji nyelvcsalád legkeletibb csoportjának a helyszinén való tanulmányozására 1871. Vámbéry ajánlatára az akadémia megbizásából az akadémia és Fogarasi János közös költségén megfelelő előkészület után útrakelt, s előbb Kazánban, Asztrakánban a kazáni tatár és a kalmuk (nyugati mongol) nyelvet tanulta és anyagát gyüjtötte, továbbá Szentpétervárott bővítette mandzsu és mongol nyelvismereteit, megismerkedve a finn nyelvvel is 1873 febr.-ban elíndult Ázsia belsejébe, Khurenbá, a khalkha mongolok fővárosába, ahol öt hónapig időzve, megtanulta a keleti mongol és mandzsu nyelvet és terjedelmes nyelvészeti anyagot gyüjtött. 1874 februárban hazatért s megkezdé útja nyelvtudományi eredményeinek feldolgozását. Művei: Jelentése Oroszország- és Ázsiában tett utazásáról és nyelvészeti tanulmányairól, Budapest 1874 (Akad. Értek.) Török nyelvtan (még útja előtt készült) Budapest 1875, Kazáni tatár nyelvtanulmányok (3 füzet szövegek, szótár, nyelvtan), u. o. 1875-1877. A mandzsuk szertartásos könyve, 1876, Az éjszaki burját-mongol nyelvjárás 1877, Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén, 1877. Legértékesebbek ezek közt a kazáni tatár nyelvre vonatkozó közleményei, melyek e nyelvjárás ismeretére nézve elsőrendü forrásul szolgálnak. Kár, hogy rendkivüli nyelvtalentuma nem kapott elég. beható nyelvtudományi iskolázást s ezért nyelvészeti munkásságát bizonyos egyoldaluság és elfogultság jellemzi, jelesül a magyar és mongol nyelv rokonságát is téves világításban mutatta be. B. nem találhatván itthon törekvéseinek megfelelő alkalmazást, 1879-ben neheztelve elhagyta az országot, Törökországba költözött s egyideig Damaszkuszban volt adószedő, később Athénben az arab nyelv tanításából élt. Résztvett Széchenyi Béla gróf keletázsiai expediciójában s ez utja nyelvészeti eredményeit Tamil tanulmányok c. művében (mely Széchenyi B. Keletázsiai Utazásának III. kötetét alkotja) dolgozta fel. Ujabban ismét visszatért szülőföldjére.

4. B. Gyula, műfordító, szül. Csikkozmáson 1824. Mint ferencrendi szerzetes 1851-ben tábori pap lett. Több hadjáratban résztvett, Schleswig-Holsteinban tábori főpap volt s porosz aranykorona-rendet nyert; 1871-ben nyugalomba vonult és jelenleg Kolozsvárt él. Kisebb-nagyobb cikkei s népies versei jelentek meg több lapban, munkásságának sulypontja azonban műfordításaira esik. Fordított Schillerből és Horatiusból s lefordította Beck Károly Jadwiga-ját (Pest 1864) és Phaedrus ezópusi meséit (Kolozsvár 1876). Legnevezetesebbek Dante és Tasso-fordításai; amabból mutatványokat közölt (6 éneke a Magyarorsz. és Nagyvilágban), A megszabadított Jeruzsálem pedig önállóan is megjelent (Bécs 1863); mindkettőt az izlés ellenére rimes hexameterben fordította, amazt terzinában, ezt párrímmel. Mesterkélt és fárasztó verselése miatt az eredetinek számtalan szép részlete elvész.

5. B. Sándor, bölcsészettudor, magyar zoologus, szül. Kolozsvárt 1860 jan. 8. Tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte, ahol 1887-1890. az állat- és összehasonlító bonctani tanszék mellett tanársegéd volt. 1890-ben az erdélyi országos muzeum állattárához őrsegédnek választották s e minőségben különösen Erdély faunájának összegyüjtésén fáradozik. 1891-ben az erdélyi muzeumegylet segélyével külföldi utat tett. Említésre méltó munkái: Az Epeira diadema idegrendszerének bonc- és szövettana: A Muzeumokról. Úgy ezek valamint kisebb dolgozatai az Orvos-természettudományi Értesítőben jelentek meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is