Bálint Mihály

(Bp. 1896.-Bristol, 1970. dec. 31.): a budapesti pszichoanalitikus isk. jelentős képviselője, => Bálint Alice férje, orvos, => Ferenczi Sándor köréhez tartozott. 1939-ben Angliába emigrált, a Tavistock-klinika munkatársa lett, élete végéig Angliában élt. Munkássága kezdetén a pszichoszomatikus betegségek term.-e foglalkoztatja. Korai munkásságára Ferenczi Sándor mellett felesége volt hatással. Nem fogadja el a freudi instrukciót, mely szerint pszichoanalitikus tételek bizonyításához csak a pszichoanalízis ben nyert anyagot lehet felhasználni. Antropológia i megfigyelések alapján arra a meggyőződésre jut, hogy a pregenitális libidó Freud által feltételezett (orális, anális, genitális) szekvenciális fejlődése kulturális műtermék. => Bálint Alice-szal együtt úgy vélekedik, hogy a nev.-nek elsősorban az én erősítését kell szolgálnia. Az Angliában töltött három évtized alatt világhírűvé vált. Nevéhez fűződik a világszerte ismert és elterjedt Bálint-csoport intézménye, mely különféle gyógyító jellegű intézmények dolgozói munkájukból eredő élményeinek és indulatainak feldolgozását szolgálja. Az elsők között mutatott rá a fokális terápia lehetőségeire, a szervi tünetek gyakori pszichoszomatikus eredetére. Az őstörés c. könyvében a Bálint Alice-szal közös felfedezés, a csecsemőt az anyához fűző elementáris érzelmi kapcsolatot, ill. annak szükségszerű megszűnését teszi meg a lelki működés egyik alapvető meghatározójává. - F. m.: Primary love and psychoanalytic technique. London, 1954.; The doctor, his patient and the illness. London, 1957., m.: Az orvos, a betege és a betegség. Bp. 1960., 1990.; The basic fault. London, 1968., m.: Az őstörés. Bp. 1994. - Ir. Hajnal, A.: The technic at issue. London, 1989.; Harmat P.: Freud, Ferenczi és a magyarországi pszichoanalízis. Bern, 1986.; Vikár Gy.: Gyógyítás és öngyógyítás. Bp. 1984.

Vajda Zsuzsanna

Szerkesztette: Lapoda Multimédia