(törökül a. m. hegység; a bolgárok Sztara planinának, a. m.
öreghegység, hivják), 1. hegység a róla elnevezett félszigeten, a régiek
Haemusa; tagja a félsziget keleti részében levő lépcsőzetes földnek
(Schollenland). Görbe vonal alakjában, Ny-on az alsó Timoknál, illetőleg Viddin
mellett, a Dunánál kezdődik; eleinte DK.-nek, azután egyenesen K.-nek tart és
az Emine hegyfoknál, a Fekete-tengernél meredek lejtőben végződik. 600 km.-nyi
hosszuságával csak 30 km. átlagos szélesség áll szemben; déli lejtője meredek,
az északi nem; jellemző vonása továbbá, hogy a Kis-Balkánt kivéve, a
mellékláncok teljesen hiányoznak. Magassága csekély szélességéhez képest,
tetemes, legmagasabb pontja majdnem középen van, a hol legkeskenyebb; ez a
csúcs a Gjumrukcsal (2374 m.). A déli lejtő annál meredekebbnek látszik, mivel
a déli lábát jelölő, hosszant vonuló völgy is mélyebben fekszik mint az északi;
ez az oka, hogy a két lejtő lábánál elterülő tájak képei egymástól élesen
különböznek és az átmenet oly hirtelen. A gerinc magassága nagyon különböző,
Ny.-ról K. felé emelkedik; a bevágódások, éles hatásu csúcsok és szarvak
gyérek; nagyobbára széles, lapos, tölgy és bükk-erdőkkel borított kúpok
koronázzák. Igazi hegységképét a B. csak délről nyújtja. Hegyi tavai alig
vannak. Kanitz szerint legalább 30 kocsival járható nyerge van a
legismeretesebbek: (K.-ről Ny. felé) 1. az Ak-boaz várnából Burgaszba 1427 m );
2. a Csalikavak (445 m) Karnabadból Sumlába; 3. Demir-kapu (1098 m.) Szlivenból
Tirnovoba; 4. a Tvardicai (1097 m.) Szlivenból Elena Timovo felé; 5. a
Sipka-szoros (1308 m.) Kazanlikból Gabrovoba: 6. a Hankiöi (949 m.); 7. a
Baba-konak (988 m.) Szofiából orchanieba: á. a Gicni (1444 m.) Szofiából
Berkovicába; 9. a Szeti Nikola Bologradsiknál (1374 m.) említett két keletin
visznek az utak az Al-Dunáról Konstántinápolyba. A B. déli oldala a völgy
lábától csucsáig gránit, gnájsz és kristályos palákból áll; a gerinc közelében
a kréta-rétegek gyakoriak és inkább csak a nyugati B.-ban fordulnak elő a jura-
és triasz-képződmények. A kréta-rétegek Ny.-ról K. felé mindig tömegesebben
lépnek föl. A K.-i B.-ban már az eocén korbeli nummulitmész is nagy tömegekben
lép föl. Részük van azonkivül a B. geológiái alkatában a vörös durva szemcséjü
homokköveknek és konglomerátoknak is és övként fogják körül a kristályos
kőzetekből álló magvát a hegységnek. Hogy a B. genetikus tekintetben közel áll
a Kárpátokhoz és hogy a kapcsot a kelet-szerbiai és a Temes melléki hegyek
alkotják, Suess E. mutatta ki. A B. 3 részre osztható fel: 1. A Nyugati-B. 182
km. bosszu, Zaicsárnál kezdődik és az Iszker keresztvölgyéig nyúlik; a
meredekebbik lejtője É.-on van; sok helyen kopár és Karszt-természetü; legnagyobb
magaságát a Midsurban (2166 m.) éri el, hágói mind magasak. Az Iszker
keresztvölgye csaknem járhatatlan, néptelen; az útnak, melyet a rómaiak itt
építettek, romjai máig is láthatók. 2. A Magas-B. 260 km. hosszu, 1485 m.
közepes magassággal egészen a Vaskapu szorosig (1097 m.) nyulik,
megkülönböztetik benne Ny.-on az Etropol-B.-t (66 km) és a Kodca- vagy.
veliki-B.-t; ez utóbbit Karlovotól É.-ra Trojan-B.- nak; Kazanliktól É.-ra
pedig Sipka-B.-nak is hivják. A Magas-Balkán, amelyben a Gjumrukcsálon kivül a
legmagasabb csúcsok a Vesen (2200 m.) és a Kadimlija (2279 m.), a Duna és
Marica vizválasztója. Rajta a B. sajátságai legjobban láthatók. D.-i meredek
lejtői alatt legnagyobb a Kazanliki völgy. 3. A keleti vagy Kis-B. 155 km.
hosszu, alacsonyabb a B. többi részeinél, de szélesebb is (némely helyen 60
km.) és egyes részeiben öt mészkőből álló egyközü hegylánc alkotja. Ennek is a
D.-i lejtője meredekebb, csak nyugati részében vannak még 1000 m. magas
csucsok. A főlánc benne a középső, amelyen a vad Kamcsik tör át és a melyen a
Csalikavak vagy Dobrel hágó visz át; a tőle D.-re fekvő lánc a vizválasztó, az
északit pedig szintén áttöri a Kamesik 198 m. magasságban. Ettől Északra még
több fensikká kiszélesedő lánc vonul el. Minthogy a Kis-B. a legszélesebb s
hosszant vonuló völgyekben a leggazdagabb, ahol nem ritkán mocsárokat is lehet
találni és mivel sürü erdők is takarják, a közlekedés meglehetősen elkerüli. v.
ö. Kanitz: Donau-Bulgarien (Leipzig 1882); Toula: Reisen n. geol.
Untersuchungen in Bulgarien (Wien 1890).
- 2. B., mészkőhegyek lánca, a Káspi-tenger K.- i partján a
nagy Adsi-dajjai-öböltől D.-re az É. szélesség 39 és 40% közt; a
Krasznevodszk-foktól a Khivinszk-fokig nyúlik. Fölosztják Kis- és
Nagy-Balkánra.
Forrás: Pallas Nagylexikon