Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
balladairodalom Drámai költői műfaj; az európai hősköltészet egyik örököse. Nevében megőrizte régi, dramatizált, táncosénekes eredetét. Jellemzője a drámai feszültség, az általában tragikusjellegű megoldás, a sejtetés, a párbeszédes előadásmód. A ballada költészet a népköltészetnek - a mese mellett - a legősibb formája, így természetes, hogy a ballada voltaképpen kizárólag variánsokban, változatokban él. A magyar népballadákat régi és új stílusúakra osztjuk. A régihez tartoznak a klasszikus, a történelmi vonatkozású, a vígballadák és a románcok: az újhoz a betyár- és a helytörténeti balladák. A magyar népballadák gyűjtése és kiadása Kriza János munkásságával vette kezdetét. Ezt a munkát folytatta Bartók Béla, Kodály Zoltán és sokan mások. Az angol, a skót, a skandináv, a szerb-horvát és a székely népballadák a világirodalom kimagasló értékei. Az összehasonlító kutatások Számos téma és balladamotívum átvételét; vándorlását mutatják. A műfajt a romantikával kezdődően a műköltészet is átvette. Különösen híressé váltak Friedrich Schiller, Johann Wolfgang Goethe, Arany János balladái. A XIX. sz.-ban a ballada zenei műformaként is megjelent, amelyben zenei eszközökkel érték el a ballada költészethez hasonló hatást (pl. Frédéric Chopin, Liszt Ferenc, Johann Brahms). Szerkesztette: Lapoda Multimédia KapcsolódásMaradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|