Balmaceda
José Manuel, Chile elnöke, szül. 1840; előkelő s gazdag
családból, Sant-Jagóban jezsuiták nevelték; jogot végezvén, ügyvédi irodát
nyitott; 1868. a politikai pályára lépett, megalapította az ugyn.
reform-klubot, mire 1876. képviselővé választották. A Peru- és Boliviával
viselt háboru alkalmával Argentiniában képviselte Chilet s első sorban az ő
ügyes eljárásának köszönhető, hogy Argentina Chile-el szemben semleges állást
foglalt el. 1882 ápril 12. Santa Maria elnök kinevezte őt belügyminiszterré, s
ez állásában az egyház és állam elkülönítésén fáradozott. 1884. életbe léptette
a polgári házasságot és eltörülte a sírkertek felekezeti jellegét; e reformok
által a klerikális párt neheztelését vonta magára; a szabadelvüek kegyét
azonban annyira megnyerte, hogy azok 1886. jan. 18. a chilei köztársaság
elnökévé választották. Szept. 18. foglalta el az elnöki széket; de nemsokára a
szabadelvüekkel is meghasonlott, kik azzal vádolták, hogy egyeduralomra tör; B.
1892 jan. 1. a kongresszust feloszlatta, ez pedig B. ellen ama vádat emelte,
hogy az alkotmányt megsértette. Erre kitört a polgárháboru, mely változó
szerencsével 1892 szept. haváig folyt. (L. Chilé-t.) B. ekkor Baquedano javára
leköszönt az elnökségről, utóbb azonban még egyszer magához ragadta a hatallnat
s erre a polgárháboru ujból kitört. Miután a kongresszus serege B. híveit
tengeren és szárazon legyőzte és San Jagót elfoglalta, B. egy külföldi hatalom
követségi palotájába rejtőzködött, de belátván, hogy a nép dühe elől meg nem
menekülhet, öngyilkossá lett. (1891. szept. 19.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|