Balog

1. Ádám (Béri), II. Rákóczy Ferenc hadvezére, rettenthetetlen bátorságáról nevezetes kitünő portyázó. A romhányi csatavesztés után legtovább tartotta magát, jó ideig pusztítva seregével a dunántulí vidékeket. Pálffy János császári tábornok végre Szegszárd mellett elfogatta és lefejeztette. Emlékét sokáig őrizte a «Balog Ádám nótája», mely «Vörös bársony süvegem» kezdettel máig is ismeretes. Az eredeti, 1709-ből való szöveg kezdete így szól:

                Török bársony süvegem

                Most élem gyöngy életem:

                Balog Ádám a nevem,

                Ha vitéz vagy, gyer velem!

2 B. Ármin, az országos kir. tanítóképző intézet tanára, szül. Szabadkán 1859. Tanulmányait a szabadkai gimnáziumban s a budapestí egyetemen végezte. Munkája: Bacon Novum organumá-nak első része. (Ford. Budapest 1855.)

3. B. (selyei) István, ev. ref. lelkész. Születésének és halálának, ugyszintén tanulásának helye és ideje ismeretlen. Előnevéből következtetve azonban valószinü, hogy a mai Maros-Tordamegye Selye nevű községében született. Falujában először sertésőrző volt, csak azután került be valamelyik iskolába. Külföldön is járt. 1640. lett lelkész, hogy hol, bizonyosan nem tudható. Valószinüleg Huszton, mert 1644. mint odavaló lelkész már esperes volt, s e minőségében az 1646. évi szatmár-németii nemzeti zsinaton is jelen volt. Husztról, hol még 1650. is viselte az esperesi tisztséget, Gyulafehérvárra ment, hol II. Rákóczy György udvari papja lett. 1654. már mint ilyen említtetik. Az 1657. évi lengyelországi hadjárat következtében tatár rabságba esett, honnan 1658 máj. 5. kiszabadulván, visszatért a fejedelemhez; ennek eleste után pedig ujból huszti lelkész lett s még 1663. őszén ott volt. Az orvosi tudományokhoz is értett. Munkái: Két beszéd Iktári Bethlen Péter temetésén, Sáros-Szent-Mihályon, 1646 okt. 28. és Abaujszántón okt. 31. Temetési pompa (Várad, 1646. gyüjteményben). Temető-kert (Várad 1655. Két különböző nyomása ugyanabban az évben). Uti társ (U. o., 1657.) Életrajzi adatait össze szokták zavarni Séllyei M. István dunántuli püspöknek (a gályarabnak) életrajzi adataival.

4. B. István, a nemzeti szinház legrégibb tagjainak egyike, szül. Lucson; Baranya vmegyében, 1787., megh. Pesten, 1873 jun. 27. Előkelő földbirtokos családból származott; tanulmányai végeztevel 1804. Pestre jött, hol mintegy másfél évig jogot hallgatott. 1806. lépett a szini pályára, Pesten a dunaparti ugynevezett «rondellá»-ban, ahol akkor magyar és német szinészek váltakozva működtek. Mint szinész és szinműiró a magyar szinművészet kezdetleges állapotában fölötte élénk figyelmet keltett maga iránt, annyira, hogy ugy a napi sajtó, mint társai biztatására nem sokára társulatot állított. Az a mód, mellyel B. szintársulatának elhelyezésében eljárt, jellemét sajátságos világításba helyezi. Ugyanis társulatával nem kereste föl Magyarország főbb városait, hanem inkább a másod-, harmadrendüeket, sőt a népesebb falvakat is. Midőn ezért ismerősei, pályatársai interpellálták, sőt nagyobb városokban működő társulatokhoz kivánták szerződtetni, mindig ez volt válasza: «Nem megyek, a főbb városok lakói úgy is műveltek, az alsóbb rendüeket kell művelni». A 40-es években a nemzeti szinházhoz szerződtették és szerepkörében mindig becsületesen megfelelt állásának. 1854. nyugdijazták s így egyike volt azoknak, kik a nemzet kegyéből először élvezték a szinészi nyugdljat; mint nyugdíjazott, a másod-jegyátadói állást foglalta el. 1856. pedig a szinház 52 éves szinészi pályáját ünnepelte meg. B. mint iró, kivált mint szinműiró nem csekély érdemeket szerzett magának. Mátyás diák c. bohózata még ma is egyik kedves darabja a játéksornak. A nevezett bohózat s a Ludas Matyi c. volt az első ilynemü kisérlet a magyar szinpadon, melynek nyomán Gaál és Szigligeti bohózatai keletkeztek. 1856. tartá meg félszázados szinészi pályájának jubileumát, midőn Cserni György c. szinművében virágok, koszoruk és örömkönnyek közt, a szinpadtól bucsut vett. A magyar szinészetnek egyik pályatörője lévén, magától értetődik, hogy fejlődési korszakának minden mozzanatát ismeré s úgy sötét, mint derüs részleteiről számos adomában s leirásban emlékezett meg, hol élőszóval, hol pedig a Hölgyfutár-ban. A régibb irók közül különösen a Bánk-bán halhatatlan szerzőjével állott benső barátságban.

Forrás: Pallas Nagylexikon