Balzac

(ejtsd: balzak) Honoré de, francia regényiró, szül. 1799. Toursban, megh. 1850 aug. 20. Párisban. Számos nagyszabasu regényében és elbeszéléseiben oly hűséggel és kiméletlen igazságra törekvéssel festette az életet, hogy atyja lett annak az iskolának, a naturalizmusnak, mely Zolával az élen ma üli diadalait a modern regényirodalomban s kétségtelen tulkapásaiban is a mester nyomdokaiban halad. Iskoláit Vendomeban és Párisban végezte s előbb közjegyző-segéd volt de csakhamar az irodalomra adta magát. Álnevek alatt kiadott első regényei nem keltvén figyelmet, nyomdát vett át, mely vállalkozást azonban rossz üzletek miatt abban kellett hagynia. Visszafordult az irodalomhoz s most már saját nemesi nevével adta ki Ledernier Chouan, ou la Bretagne en 1800 (1829, 4 köt.) c. regényét, mely egyszerre hiressé tette. Egyre-másra jelentek most meg regényei, elbeszélései, rajzai, melyekben az emberi életet minden oldaláról iparkodott bemutatni. A Comédie humaine-be, amint iratainak összeségét nevezte, egyesítette a Scénes de la vie privée (La femme de trente ans, La grenadiére, összesen 27 munka), Scénes de la vie de province (Eugénie Grandet stb.), magyarra fordította Jakab István (Pest 1843. Hartleben. Külföldi regénytár I. II.) és Toldy L. (Budapest 1883. Olcsó könyvtár 165), Scénes de la vie parisienne (La derniére incarnation de Vautrin, Le pére Goriot, Grandeur et décadence de César Birotteau, La cousine Bette), Scénes de la vie politique, Scénes de la vie militaire, Etudes philosophiques (La peau de chagrin, Louis Lambert), Etudes analytiques (La physiologie du mariage) főcimek alatt kibocsátott regényeit. Ezekhez járult a Rabelais izlését és nyelvét követő Cent contes drolatiques (3 köt. sikamlós elbeszélés), néhány dráma, melyek sikertelenek maradtak, mint az 1840. egyszer előadott és erkölcstelensége miatt betiltott Vautrin, La marátre (1848), néhány vigjáték: Les ressources de Quinola (1842) és Mercadet, ou le faiseur (1851), amely nagy tetszéssel találkozott és 1868. ujra szinre került. Utolsó és legbefejezettebb regénye Les parents pauvres. Balzacnak főleg a polgári élet festésével nemcsak Franciaországban volt nagy hatása (különösen a Femme de trente ans után a nőkre, akik e remek festés után minden tulzását is elhitték neki), hanem a külfőldön is, hol hőseit és hősnőit utánozták, sőt a lakások berendezésében is az ő leirását követték - á la B. volt a jelszó. Minden tulzása és idealizmus nélkül valósága mellett is igaz marad az, hogy az emberi szivbe és szenvedélyekbe kevesen hatoltak be olyan mélyen, mint ő, keveseknek adatott oly éles megfigyelő képesség s még kevesebben tudták a megfigyelteket oly mesterien előadni és ábrázolni, mint B. Munkái még folyvást uj kiadásokat érnek s többször összegyűjtve is megjelentek (1869-75. 25 köt.). Huga, L. Surville megirta életrajzát (B., sa vie et ses oeuvres, 1858), irt róla Zola, továbba Favre (B. et le temps présent, Páris 1887), és Barriére (L"oeuvre de H. de B., Páris 1890).

2. B. János Lajos Guez (de), francia iró, született 1594-ben Angoulmeban, meghalt 1654 február 18-án, charentei kastélyában. Richelieu alatt államtanácsos, Franciaország hisztoriografusa és az akadémia tagja lett. Nyelve hangzatosságával, arányos beosztásu periodusaival, hasonlatainak, képeinek eleganciájával sok ideig mintaképe maradt a francia prózának, melyre olyan befolyása volt, mint Malherbenak a költészetre, bár sziv és gondolat nem sok van munkáiban. Aristippe-je és Le Socrate chrétien-je a felsőbbség, nevezetesen az egyház iránt való vak engedelmességet iparkodik serkenteni Prince-ében pedig XIII. Lajos uralkodói erényeit dicsőíti. Összegyüjtött munkái 1665. jelentek meg 2 kötetben, ujabb kiadások 1822 és 1854. kiadatlan levelei 1874.

Forrás: Pallas Nagylexikon