Banatit

Krassó-Szörénymegyében Uj-Moldvától fel egész Vaskő-Moravicáig, illetőleg Bogsánig huzódik egy eruptiv kőzet-vonulat, mely hordozója levén ama vidék (Uj-Moldva, Szászkabánya, Csiklova, Oravica, Dognácska, Moravica Bogsán) nevezetes ércfekvőhelyeinek, már régebben magára vonta a geologusok figyelmét. Ezen eruptiv kőzetvonulat anyagának kiképződése nagyobbára szemcsés, gránitos, amiért azt a régibb geologusok részint mint szienit-, részint mint gránit-vonulatot irták le. Hozzájárult ehhez még az a körülmény, hogy képződésük korát a legújabb időben történt részletes kutatásokig nem sikerült meghatározni és e vonulatot általánosan régebb eruptiv kőzetnek tartották. Behatóbban tanulmányozta e vonulatot a hatvanas évek elején Cotta B., ki Erzlagerstätten im Banat und in Serbien cimü munkájában (Wien 1865) bőven foglalkozik ez eruptiv kőzetvonulat anyagával és korával s belátva azt, hogy a régebben alkalmazott nevek nem felelnek meg e kőzetek természetének megjelölésükre a B. nevet hozta javaslatba. Ezt annál is inkább szükségesnek tartotta, mert korukat a régi geologusok véleményével szemben fiatalabbnak - krétakorbelinek - állapította meg. A B. név tehát mintegy gyüjtőnév mindama kőzetek megjelölésére, melyek a föntemlített eruptiv kőzetvonulat anyagát teszik. Cotta nyomán a B. név a geologiai irodalomban elterjedt és rendesen mint alsó krétakorbeli dioritok, quarcdioritok meg kvarc-augitdioritok iratnak le. Az ujabb részletes tanulmányok azonban azt derítették ki róluk és az egész szóban levő eruptiv kőzet-vonulatról, hogy tulajdonképen a harmadkorban feltört eruptiv kőzetek, tehát trachitok illetőleg andezitek és csak kiképzésődésük vált gyakran szemcséssé gránitossá.

Forrás: Pallas Nagylexikon