Bandérium

(középkori lat. B. a. m. zászló), csapat, melyet Szt. István királytól 1848-ig a nemesek hadseregében az azon egy zászló alatt harcra kelő vitézek képeztek. A B.-ok alkotásában Magyarországon mindig az volt irányadó, hogy a nagy jövedelemmel biró egyének jövedelmüknek megfelelő számu harcossal kötelesek voltak saját zászlójuk alatt személyesen táborba szállni. A csekélyebb jövedelemmel biró nemesség s az ez által kiállított legénység a vármegye zászlója alá sorakozott együvé. A B.-ok szervezését részletesen állapítja meg Zsigmond király 1433-iki táborozási szabályzata, az 1435. évi végzés végre az 1454. évi II. törv. c. Ezek szerint: 1. a király az általa (földbirtok-élvezettel) dijazott várőrségeken kivül köteles volt még állandóan, tehát békében is, 1000 lovasból álló királyi bandériumot a saját költségén tartani. Ezenkivül háboru esetén a királynak még több - a szükségnek s a királyi jövedelmeknek megfelelő számu - B.-ot kellett saját költségén kiállítania. 2. A királynénak is, az általa élvezett jövedelmekből vett költségen, állandóan fegyver alatt kellett tartania a királyné B-át. 3. Az ország főméltóságai (zászlós urak) is kötelesek voltak B.-kat tartani; az ezáltal okozott költségek fejében készpénzből v. sóból álló évi járadékot kaptak. A XV. százád okmányai ilyen «zászlós» urakul említik az erdélyi vajdát, a horvát, a szlavóniai, a nándorfehérvári, a szörényi, a sabáci, a zeberniki és a jajcai bánt, valamint a székely és a temesi ispánt. 4. Az egyházi és világi főurak, jövedelmüknek megfelelő számu fegyvereseikkel, csakis akkor képezhettek külön B.-ot, ha régebben - Zsigmond király idejéig - legalább 400, később pedig 50 lovas-harcossal voltak képesek kiállani. 5. A megyék B.-ai a nemesek által jobbágyaik száma arányában kiállított fegyveresek, az ugynevezett portalis katonaság tartozott, ez nevét onnan vette, hogy a kivetésnél nem a jobbágyok fej-számát, hanem a jobbágycsaládok, azaz, az ezek által művelt telkekhez tartozó házat, vagyis udvarkapuk - porta - számát vették tekintetbe a megye zászlója alá, gyülekeztek végre a személyesen fölkelt nemesek is. 6. A városok B.-ai, a melyek főleg várak őrizetére rendeltettek. A városok ezenkivül ágyuk, puskák, puskapor s egyéb hadiszerek szállítására s fuvaroztatására köteleztettek. A banderiális rendszer hatását Mátyás király rendítette meg azzal, hogy szivesen vette, ha valaki a B. kiállítására való kötelezettség teljesítése helyett évi járadékot fizetett a királyi kincstárba, amely aztán a jövedelmet a király kitünően szervezett zsoldos hadának tartására fordította. Az e nagy király után trónra jutott hitvány Jagello-családbeli királyok csak annyiban követték nemes elődjük példáját, hogy a váltságot elfogadták, ezt a jövedelmet azonban nem fordították jó, állandó katonaság tartására, hanem eltékozolták s ezzel az ország ellenálló képességét majdnem teljesen tönkretették. Alattuk a banderialis rendszer annyira tönkre ment, hogy mig Zsigmond király alatt a Magyarország védelmére táborba szálló banderiális hadsereg (Feszler szerint) 93,495 fegyveresből állott, addig II. Lajos alatt, akkor is, a mikor a veszély legnagyobb volt, a népfelkeléssel együtt összesen alig 60,000 fegyveres gyülekezett egybe a különböző táborokban.

A Habsburg-házból származó királyaink alatt majdnem két századon át a régi banderiális rendszer alkalmaztatott egészen rendszertelenül, csakis a pillanat követelményeit tekintetbe vevő módosításokkal. 1715-ben végre az állandó hadsereg felállítását, kiegészítését és fentartását igtatták törvénybe, de azért az ez évi VIII. t.-c. szerint: a nemesek s azok, akiket a törvény e nevezet alá foglal, továbbra is az ország védelméért vitézkedni s személyesen felkelni, illetőleg bandériumaikat kiállítani és kivezetni tartoznak; e törvénycikk azonban nem jelölte meg közelebbről, hogy e kötelesség kiket és mily mértékben illet, amiért is már az 1741-ki országgyülésen hevesen vitatkoztak az említett t.-c. mikénti értelmezése fölött. Az 1764-ki országgyülésen Koller báró, perszonális, a felkelési kötelezettségnek készpénzben leendő megváltását javasolta, de a rendek nem mertek még több pénzt áldozni az ország alkotmányára veszélyesnek tetsző, teljesen osztrák szellemben vezetett haderő szaporítására; másrészt azonban a rendes évi járulékok fizetését már azért is tagadták meg, mert első lépésnek tekintették a nemesség megadóztatására. 1791-1848. az országgyülések folytonosan foglalkoztak a felkelési kötelezettségek végleges rendezésével; az ezen időszak alatt véleményadás végett az országgyülések által kiküldött választmányok és albizottságok igen alaposan kidolgozott véleményes jelentései olvashatók az országgyülési aktákban. Az 1848-ki országgyülés, amikor az adófizetési kötelezettséget az ország minden lakosára, tehát a nemességre is kiterjesztette, egyúttal a személyes katonáskodási kötelezettséget is minden osztályra rótta s ezzel együtt a banderiumok felállítására vonatkozó kötelezettséget is megszüntette. B. napjainkban az a díszkiséret, polgári s egyszersmind katonai jellegü parádé is, mikor ünnepies alkalmakkor, pl. koronázás, jubileum, beiktatás, fogadások, stb.-kor, bizonyos válogatott csapat magyar díszöltözetben, lóháton, középkori fegyverekkel, esetleg csatlósokkal és apródokkal, históriai jelmezekben nyilvánosan megjelenik s amelyben, ha a rendezők által megállapított öltözetre, lovasításra, stb.-re vonatkozó szabályokat megtartja, bárki részt vehet, tekintet nélkül a születésre.

Forrás: Pallas Nagylexikon