Banér
János (Banner v. Banier), svéd hadvezér a 30 éves háboruban,
szül. a Stockholm mellett fekvő Djursholm lovagbirtokon 1596 jun. 30. Megh.
1641 májusban. Még gyermekkorában elveszté atyját, ki egyike volt azon
tanácsosoknak, kiket IX. Károly 1600. Linköpingben kivégeztetett. Midőn ifjú
korában a királyi udvarba került és a király azt kérdezte tőle, akar-e
szolgálatába lépni, merészen következőkép felelt neki: « Az ördög szolgáljon
téged, atyám hóhérát». S valóban csak IX. Károly halála után lépett
hadiszolgálatba. Az Orosz és Lengyelország elleni háborukban több alkalommal
kitüntette magát, amiért Gusztáv Adolf rövid idő alatt egyik fővezérévé nevezte
ki. A 30 éves háború svéd korszakának folyamában kitünt Pomerániában és
Mecklenburgban. A breitenfeldi ütközetben (1631 szept. 17.) a jobbszárnyon
felállított lovasságot vezényelte és a klráylyal a Pappenheim felett kivívott
győzelem dicsőségében osztozkodott. Ezentul mindenüvé követte a királyt, vele
harcolt Donauwörthnél és Rain-nál, a Lech mellett, részt vett Augsburg és
München elfoglalásában. Wallenstein táborának megtámadása alkalmával karján
súlyosan megsebesült. Ennek dacára Horn Gusztáv segítségével Aldringer
tábornokot Bajorország elhagyására kényszeríté. A király halála után a «svéd
oroszlán» (mint kortársai nevezték) 1634., mint a svéd korona és az alsó-szász
kerület táborszernagya, nagyobbrészt svédekből és brandenburgiakból álló 16,000
főnyi hadsereget gvüjtött, mellyel Csehországba tört, a hol a szász
választófejedelem hadseregével egyesülvén Prágát fogta ostrom alá. De a
szövetségesek késlekedése és a svédek Nördlingennél szenvedett kudarca
meghiusíták tervét. A svédeknek Északra kellett visszavonulniok, B. azonban
csakhamar az 1635. év végén és az 1636. folyamán kivívott diadalok, kivált a
Wittstock melletti győzelem által (1636 okt. 4.) ismét Erfurt és Torgau-ig
nyomult előre. Midőn Hatzfeld és Götz császári tábornokok őt Torgauban ostrom
alá fogták, B. ügyesen megszökött a városból és Pomerániába menekült. 1638-ban
azonban már megint dél felé nyomult és Chemnitz mellett 1639-ben október 4. pedig
a 30 ezernyi császári ée szász hadak fölött megint győzelmet aratott. E
gyözelmek folytán a svédek elárasztották Németország nagy részét Csehországig
és Sziléziáig. 1641 elején B. a Regensburgban székelő birodalmi rendeket
próbálta meglepni, a Duna jegének megindulása azonban kisérletét meghiusítá.
Ezen hadjáratból a különben már régóta betegeskedő hadvezér teljesen kimerülve
tért vissza és Halberstadtban meghalt. Fia, a «bolondos» B., mint Ingermannland
katonai kormányzója halt meg 1677. (Jugman, Areminne öfver Johan B., Stockholm
1776., németül 1783. L. a «30 éves háborúról» és «Svédországról» szóló
irodalmat.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|